Egymás tavaszára hullnak a záporok,
miként koporsófedelekre pereg
az ártatlan homok,
egymásra hullnak a csókok a szánkról,
ahogy pocsolyába érkeznek
a levelek a fákról,
simítás simítást takar,
mint tűnő lépteket
a félig látszó útkanyar,
egymás kapujára hullnak a percek,
ahogy az egyszerű beszédet
érti a gyermek,
egymásra hullnak ruháink az ágyon,
hogy minden kígyómarás
egyformán látsszon.
Lehajtott fejű angyalok
takarják az arcom.
Zajácz Edina : Minden egymásra hullik
Hasonló írások
csalamádé
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
KÖLTŐ
egy az ezerből
írt valaha néhány sort
értékelhetőt
MEGOLDÁS
tóparti sásból
szúnyogcsapat közeleg
nem nyitok ajtót
KUKORICA
nem telik el nap
hogy gyarló vágytól hajtva
ne szemezgetnél
HIPOCHONDER
az interneten
találhatsz betegséget
ami illik rád
BAGOLY
komolyan nézek
ijesztő komolyságom
mosolyfakasztó
APÁM
születésnapját
nem ünnepli senki már
korhadó kereszt
Áprilisi csodák
Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }* Erd?spuszták: Debrecent?l mintegy tíz kilométerre keletre, félkörívben húzódik. Jellegzetes nyírségi táj, futóhomokdombokkal, homoki tölgyesekkel, rétekkel, erd?kkel, tavakkal.
Április és csodák,
tó és Erd?spuszták…
nézek százfelé, fojtott ujjongástól
akad szavam el, szemem könnybe lábad,
tüd?m feszül a tavaszi zsongástól…
Kerget?z? s repked?
madárkák itt-ott, év?d?
párjuk h?séggel követi ?ket,
vagy ha maga van, párja hamarost úgyis
megjelenik, s dalolnak duettet…
Fejem felett, magas fákon
vörös foltos kis fakopáncson
ámulok, ahogy cs?re b?szen kopácsol,
s már meg sem lep?döm, mikor visszhangként
párja felel a szomszéd faágról.
Bájos látványú kis patak
fodrai fürgén futkároznak,
vizén a part ?rt álló fái ringatóznak
tükörképként, s hallom szívmelenget?
zsibongását milliárd bogárnak, rovarnak,
érzem illatát menyasszonyruhába öltözött fák
megannyi üde, tiszta virágának.
Íme, a nádassal, füzessel,
körben kis horgászöblökkel
ékített, képeslapként elém táruló,
“oly szép, szinte giccs” megjegyzést
néma méltósággal meg sem halló
mesebeli tó…
a Nap lemenni készül?d? fénye
nyomán már megszületett tükrén
az aranypalló…
Körbejárva a tavat,
csodás naplemente arat
diadalt, s most már csak emlékezem,
milyen volt e pár óra s ez a pillanat…
Arra gondolok, ha újra ott lennék,
a vízb?l azt a cserebogarat
valahogy csak kihalásznám;
s arra, hogy mit szólnál, ha a
gyermekláncf? sárga virágaiból
koszorút fonván, szemedbe nézve
azt nyakadba raknám…
Ha végigfut a nyár felettem
Elolvasta:
43
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }miért kavarom a miértek vizét
miért kavarom a miértek vizét
pezseg habzik ecet és szóda
a világ – karóba húz a napsugár
*
kérdezem ki bánt és miért és
kit bántok ha élesednek a bánatok
vak késekkel vívnak s kardtáncot
járnak a mértek dallamára
*
miért virágok bibéjére szállok
s elfelejtem
elfelejtem miért szálltam
szirmait leejtem mint túlérett
rózsa amikor már piros bogyó
és r?zse ég az ?szbe
*
felszáll füstként önként égbe
?szi égbe versenyzik az ökörnyállal
*
bár egyik se kérdi hogy miért
————————-
Tudom, hogy nem szeretsz központozni, de ennek most nem ártana. Vagy egy enter az els? strófa utolsó sorában, “a napsugár” el?tt, mert a vers többi része stabilan megáll központozás nélkül, az az egyetlen hely, ahol nem válik szét azonnal világosan, mi, hová tartozik.
—-
Visszaléptem, mert most látom, hogy összecsúszott. Nem el?ször fordul el? az írásodnál (másénál nem), nem tudom, mi lehet az oka, elnézést kérek érte.
Látod, itt az alapvet? különbség a véleményünkben – NEM HALLOTTÁL MÉG OLYAN SZÜRREÁLIS SZÖVEGR?L, AMELYNEK TÖBBFÉLE ÉRTEÉMET AD, HA VALAK MÁSHOVÁ képzeli A KÖZPONTOZÁST! Vagyis több olvasata van, mindegyik megáll..
de nem baj!
tettem egyetlen gondolatjelet!!!
a “valószín?bb” értelme érdekében..
FELBONTOTTAM, DE MEGINT ÖSSZECSÚSZOTT, ROHADT PROGRAM!
——————————-
Ezzel a gondolatjellel viszont agyonvágtad az el?z? sort. Tudod, hallottam “olyan szürreális szövegr?l” (itteni els?osztályú m?vel?je Szendr?i Csaba), de sose keverem össze a rosszul megírt szöveggel.
Központozva vagy egyéb módon tisztázva visszavárom.
A napsugár éppen, hogy szúrós!
Olyan rosszul írok sajnos, hogy itthon és külföldön is folyamatosan közölnek irodalmi folyóiratok! Azt hiszen csak nem vagyunk egymásra hangolva! a világ miért ne pezseghet szerinted???
F?iskolai, egyetemi tanároknak, kritikusoknak megfelel? Érdekes. Nem törekszem egzaktságra, de a modernségem nem trágár kifejezésekben vagy semmitmondó hosszú szövegekben mutatkozik meg!
De a verseim és prózáim is, hangulatukban adják vissza a mondanivalót! Zenések és IGENIS JÓL VANNAK MEGÍRVA, tökéletes nem létezik, f?leg olyan nem, ami mindenkinek tetszik. Azért senki nem fogja vissza adni a nagydoktoriját, mert az interneten egyik-másik versem nem sikeres!
Nem nekem van nagydoktorim, nehogy félreérts!
üdv
————————–
Kedves István, miel?tt az írás döntetlennel visszakerül a nem publikáltak közé, tegyük tisztába: én err?l a versr?l beszéltem, nem a régebbiekr?l és nem a máséról. Ez meg most itt leverte a lécet, van ilyen. Részemr?l sincs semmi gond, várom a következ?t.
*
Elugrott a válaszom:
Látod itt a gond, nem akarod elfogadni annak a két-három sornak az ambivalens olvashatóságát. Az apollinaire-i központozás-elhagyásnak ez volt az értelme. A magyar változatok, a nyelvi különbségek miatt, vagy ez, vagy azt az értelmet vihették át.
Nem akarod elfogadni ezt a bels? vibrálást.
Mellesleg, ne hidd, hogy Te vagy a mérce, honnan veszed a bátorságot?!
üdv