Szinte felkapta a madárcsontú matrónát és belökte a Főorvos úr szobájába.
— Mit képzel maga vén hülye, ránk van utalva, oszt szarakodik velünk? Mindjárt lekeverek egyet! — replikázott a kissé ingerült fődoktor. — Tiszta ideg vagyok, kevés a fizetésem, magát elnézve meg tuti, hogy egy jelentősebb paraszolvenciára sem számíthatok! Különben is nincs pénz a műtétre, húzza haza a belét! A rohadt kormánnyal műttesse meg magát, különben is kire szavazott? Ezekre a trágyadékokra? Megyek, és akik mellettük voksoltak, azokat kivágom az utcára. Hogy dögölnének meg! De majd megszívjátok, ha jönnek a kínai kuruzslók! Azok a seggeteken keresztül fogják operálni a szürkehályogot. Ezt érdemlitek, gané bolsevikok.
A Főorvos úr ezzel a mondattal zárta betegbarát beszédét, majd kirohanva az irodájából úgy bevágta az ajtót, hogy a műtőben operáló kolléga két centivel hosszabb bemetszést végzett.
A néni ekkor határozta el, hogy inkább meghal, de ezzel az állattal szóba sem áll többé.
Az ügy egy méltó büntetéssel zárult. A Főorvos úr kapott egy írásbeli figyelmeztetést.
„Bélám!
Máskor fogd vissza a pofádat a szarházi beteg előtt. Látod, mekkora ügyet csinálnak egy piti ügyből.
Igazgató Főorvos
Utóirat: Bélám, el ne feledd, ma zsugaparti.”
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Schődl Gábor
