ideje van az örömnek,
mutatja a naptár,
a kisjézus születése
évről-évre nagy szám.
szeretet a „vezérige”,
tele minden pláza,
ajándékot muszáj venni,
s kiürül a tárca.
rohangálunk ide-oda,
ésszel fel nem érem,
szervezzük a három napot,
ki és kinél étkez’.
csomagokat hurcolászunk,
kibontani nincs idő,
gyertek gyorsan az asztalhoz,
illatozik a süllő.
jaj, a bejglit elfeledtem,
nyitva van még a tesco,
szeletelném: porrá esik,
sebaj, „dejó” a dió.
jóllakottan iszogatunk,
egy üvegre másik,
mindezt csupa szeretetből,
csak épp az hiányzik.
távozunk a vendégségből,
vagy ők mennek végre,
viszi ki-ki ajándékát –
fürdősót cseréltek.
ki ne hagyjam, összeraktunk
gallyakból fenyőfát,
s két falat közt dúdolgatjuk
a cédés angyalkát.
gondolkodtam – mindig káros,
a kisjézus nem nő fel?
minden évben új esélyt kap,
mért csak ő, és mi mért nem?
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Szilágyi Erzsébet
