Böröczki Mihály - Mityka : Dunyha

Egy éjszakányi langy meleget rejtett,

pont annyi toll volt benn, amennyi kellett,

egy egész mesevilág megfért abban

a fölém igazított éj-darabban,

az angint anyám varrta dalba szépen,

a leggyönyörűbb Singer varrógépen,

s a gonddal fosztott, finom libatollak

az álmok lassú őrizői voltak,

majd jött a reggel, s ágy fölé púpozva,

ő lett a szoba őre és a foglya,

bár kincse volt a spórolós világnak,

a hosszú télbe mégis belefáradt,

s hogy szusszanásnyit nyújtózhasson végre,

kiaggatták a deszkakerítésre,

jó napfény szítta, friss szél körbefútta,

hogy lélegezőbben fogjon majd az újba,

s mikor az angin pattogósra száradt,

az ágyon anyám püffölt rajt még párat,

s úgy óvta álmom, óvta ébredésem,

hogy ma is itt van minden szívverésben.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.12.30. @ 09:08 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.