Vaskó Ági : Elveszett a lelkem

 

 

 

Ma este megint rám zuhant,
a magány sötét leple,
ablakom üvegén riadt szemem
a fényt hiába kereste.
A kormos éj elnyelt mindent,
csillagparázs sem világolt,
kaján vigyorral a kaszás
intett, a Hold fényudvarából.
Ma este sebet karcoltak megint
a feltörő emlékek,
késként hatoltak szívemig
a régi érintések.
A szavak nem nyíltak virágot,
megbénult a nyelvem,
tanyát vert bent a félelem,
s a csendben, elveszett a lelkem.

Legutóbbi módosítás: 2014.11.30. @ 15:27 :: Vaskó Ági

Szerző Vaskó Ági 117 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.