Ma este megint rám zuhant,
a magány sötét leple,
ablakom üvegén riadt szemem
a fényt hiába kereste.
A kormos éj elnyelt mindent,
csillagparázs sem világolt,
kaján vigyorral a kaszás
intett, a Hold fényudvarából.
Ma este sebet karcoltak megint
a feltörő emlékek,
késként hatoltak szívemig
a régi érintések.
A szavak nem nyíltak virágot,
megbénult a nyelvem,
tanyát vert bent a félelem,
s a csendben, elveszett a lelkem.
