Marthi Anna : Szemszögek

Zengő

 

 

 

a víz épp részegít

hagyj leléptem az egészet előre sokszor

izzad a kezed basszus szerető

hogy lehetsz normális

tépem gondolatban mellkasszőrödet

csupasz halottak játszanak

a sikátorszagú reménytelenségbe fúl

az életből kitépkedett képzelet is

hagyj ne vonj öledbe újra és újra

a melankólia egyensúlyozásával se törődhetek

berúgtam

s mint poklok üde lehellete úgy esz a kín

de nincs parázs csak elméletekben

elvérző felületességet gyilkoló

analizálhatatlanul ható zenék

a modern kiégettektől lopott szó skáladús

örök ígérete

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak