Zámboriné Vásárhelyi Judit : Titkos doboz

2014.01.16. Zámboriné Vásárhelyi Judit Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Egy utazás emléke

Nő utazik a vonaton.

Megakadok egy dobozon.

Hát abban ugyan mi lehet?

– gondolatban így merengek.

 

Talán könyv s a lány tanuló,

vagy ajándék, sokat nyomó.

Esetleg kis állat lapul,

fürkészem: vajon megmozdul?

 

Lehet benne csokitorta.

Mégsem, mert az nem ily’ forma.

Bármi titok van bezárva,

nem jövök rá, mindhiába.

 

Megálltunk egy állomáson,

készülődtek leszálláshoz.

A nő felállt, felöltözött,

csomagját fogva elköszönt.

 

Járásának méltósága,

csomagsúly alatt ingása.

Néztem, miként lépett ritkát,

s nem leltem a doboz titkát.

———————————————-

Nem elég, ha van mondanivalónk. Annak a mondanivalónak meg kell jelennie. És nem elég, hogy megjelenik, akkor lesz maradandó, ha nem csak az írója, hanem az olvasó is képes megszólaltatni. Mint egy hangszert.

Sajnos, ez csak ez egyszerű szöveg lett, egy hétköznapi történet, sorokra törve, versszakokra szedve. Nem több. Nem vers.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.16. @ 06:38 :: Zámboriné Vásárhelyi Judit
Szerző Zámboriné Vásárhelyi Judit 0 Írás
Négygyermekes családból származom. Egy dél-békési faluban élek. Férjezett vagyok, a húszas éveim végén járok. Szociális területen dolgozom, a végzettségemnek megfelelően. Jelenleg is képzem magam. Szeretem a kreatív tevékenységeket, úgymint rajzolni, dekorálni. Szívesen olvasok, nézek filmeket szabadidőmben. A versírás kezdete esetemben a középiskolás évekre tehető. Ezt követően festeni kezdtem, majd azzal is felhagytam ilyen-olyan okokból. De egy-egy vers és egy-egy rajz azért mindig született az eltelt idő alatt. Körülbelül egy évvel ezelőtt alakult községünkben egy helyi rajzklub, ahol szívesen látják az amatőr alkotókat. Elkezdtem járni és – feltehetően – a rajzolásban ért sikerélmény hatására újra írok. Magányos alkat vagyok, azonban akit közel érzek/engedek magamhoz, ahhoz őszinte kötelék köt (családom, barátok). Velük szívesen töltöm az időt.