Sonkoly Éva : … divatja múlt

 

 

Csukott ablak mögül nézem,

mintha futna a világ, s az enyém,

mint régi selyem, foszlik szerte – szét.

 

Tükörben látom, mögöttem évek,

búcsút intenek, súgnak:

hitted még, hogy tart a nemrég?

 

Ósdi szavak, új beszéd,

tán’ nem is értenéd,

gondolkodom…

 

Nézd, ez másféle világ,

új kezek játsszák dallamát,

finom, mély hegedűk divatja múlt.

 

Dobok hajtják a léptek ritmusát,

süllyed a régi világ…

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"