Schifter Attila : Tranzit

 

Randevúzunk  egy  füstrágta,  régi  állomáson,

hol  az  átutazó  nyomor  pimaszul  kéreget

( tudhattad  te  is:  napvégi  mulatságra  ”lájmol” )

és  ha  elmegy,  ide  többé  nem  vált  retúrjegyet.

 

Tűzfalrésekre  a  moha  bársonya  ráfonnyadt

( mint  az  erózió  tolvaja )  számítón  oson,

a  perem  stukkóin  galambguanó  gyászolgat,

s  a  megtörténtet  lepi  szerencsét  hozó  korom.

 

Az  idők  tengelyére  csavarodott  peronon

századvégi  óra  boszorkányszombatra  mutat,

míg  dzsigolókísértet  nyomán  leng  a  feromon,

s  töltések  közén  rozsdás   keresi  az  utat.

 

Ez  volt  itt  a  ”retro”  ( így  ismeri  majd  a  kölyköd )

de  mi  láttuk:  sínek  feszülnek  zongorahúrnak

talpfák  szomorú  klaviatúráján,  s  hol  rőt  köd

izzik  a  horizonton,  a  váltók  összesúgnak.

 

Mert  a  meglopott  dalokban  elfalsul  a  tényleg,

( sohasem  fejtjük  meg,  mi  volt  valóság  egykoron )

csak  elvakítanak,  nem  jeleznek  már  a  fények,

s  a  színe  is  a  fonákja  lett  a  szemaforon.

 

 

( 2012.  szeptember  05. )

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.18. @ 18:58 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.