Fehér Csaba : Mikor egy pillanat évszázadnak tűnik…

 

 

Az igazság sohasem tiszta,
És ritkán egyszerű,
A hazugság kifizetődőbb,
És a büntetés nagyszerű.
Az értékvesztett emlékek titka
Mint a könnycsepp, oly keserű.

Miért van az, hogy minden ember
A boldog öregkorra vágyik?
De mikor a létezés labirintusában
Kísérleti egérré válik,
Akkor fogja fel, mi is az idő:

Mikor hiába vársz valakire
Órákon át egy sötét szobában.
Mikor már várod a feltámadás végét
Embertömegben, szürke nagykabátban.

Mikor érzed a perceket: alaktalan tömeg.
És tudod milyen a pillanat: fekete.
Mikor a reuma kínoz egy hete.

Amikor mások mondanak ítéletet rád.
Mikor a világot is felrobbantanád.

Mikor egy pillanat évszázadnak tűnik…

Legutóbbi módosítás: 2014.01.16. @ 11:00 :: Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 48 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.