Seres László : Mondd, ez a rend

Fejbe ver orvul      

a múlt keze még ma is        

újra meg újra.        

Mondd ez a rend,      

tűrj, mint rég,      

s fogd a pofád be

gyanútlan. 

Ölj, vagy ölelj.      

Nem számít semmit,

       hogy ki a bűnös itt,    

hol a pajzsra emelt

  sunyi gyáva gaz …     

érdemesült hős. 

 

Kedves Laci, ez most nagyon nem a te versed. Vagyis, a tied… természetesen, de te azért ennél sokkal erősebb, színvonalasabb verseket írsz. Tudom, nem kell mindig „litániákat” írni, de ha már egyszer megteremtettél egy színvonalat… a te irodalmi alkotásaiddal, nos… azt várjuk Tőled, és az olvasók is. Ezt most tegyük félre…

Üdv.

Hajnal

Legutóbbi módosítás: 2013.11.17. @ 17:48 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.