Seres László : Kőfalak

Nyomtatás

Sírok várnak rám

mindenhol sírok       

sóhajcsokrok

csendkoszorúk

amerre járok

érezzük egymást         

halottaimhoz 

hasonlítok

Keresem

hol van apám anyám

-ahogy ők kerestek egykor-

visszamerengve 

az élet ravatalán

így lesz kiterítve egész 

velük minden részlet

mit összerak fájón       

múlttá a képzelet

A lélek kitárul       

meghal a szó       

sápadt arcokon       

rideg márványfalak

összekötnek elválasztanak       

ki hallja meg

vad lüktetését a szívnek

ki szól ha visszaszólnak

mikor a hantok hegyekig nőnek

s előjönnek egymás után

ők kérdeznek csak

a falon túlról jött

élő-holtak hallgatnak

-gyermekem jól vagy-

így sugallja a szív       

számolnom se kell       

mind velem van

mohón elfogyaszt 

s szűk teret szab az élet       

itt érezzük igazán

s mintha nem fájna semmi

megyünk tovább        

kiszáradt patak

keresi medrében

elapadt vizét     

 s nem találja.

Hol megnyugvás vár

örök a csend 

a lelki béke

nincs kín nincs sóhaj

a megkésett is korán jön

a korai el se késhet       

hiába óvtam élettől haláltól 

kétségbeesve őket

itt találom mind

Az elsőket

és az utolsókat