Katedrálisok csendje szorítja mellem, ha nézlek.
Engem most kell, hogy szeress!
Szeretném magammal vinni a hajad,
s illatodat arcomon
az ?sz nehéz párái ellen.
Nekem semmim sincsen,
csak a mutatványos mosolyok
mögötti, megkéselt reményeim.
Téged sejtelek már az októberi, rézsútos es?ben is,
minden öngyilkos gesztenyeszemben
a te hitedet hiszem.
A szeret?k legszabadabb szemei is
nyitva felejt?dnek a kopaszra borotvált fákon,
a csontig csupaszító id?n,
mintha középen állnék, s minden égtáj
fel?l egyszerre fújna a szél.
Engem most, most kell, hogy szeress,
mert sosem tudnék elbúcsúzni t?led.
Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:09 :: Adminguru
