Marthi Anna : Szerenád

nyúl ciklus

 

Ez az óra, mikor álomból felriadsz.

Billentyűzethez bújsz, idegen, tinta vagy.

Mindhiába, unalmad, szerelmed elhagy.

Tudatod helyén masszírozni való agy.

Hosszú szerenád noktürnje kapható.

Féllábon billegve, kavicsot ablakra,

elhívom magamat egy szótlan randira.

Gézengúz holdtányér kopogó ihlettel.

Eléneklem még, hogy kinek higgyem el.

Az ablak betörött, felébred a remény,

golyóstollal támad ismét a szenvedély.

Sorozatot lövök, mint pisla lámpafény.

Szilánkosra repeszti az éjjelt dalom.

Az is én vagyok, akivel felszarvazom.

Legutóbbi módosítás: 2012.09.19. @ 06:52 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak