Bakkné Szentesi Csilla : Retour

2012.09.04. Bakkné Szentesi Csilla Vers 13
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
*

 

 

Még a fák foghíjain

átsüt az aszfalt,

de törésein már

betonba ágyazódik a nyár.

 

Kaptárban halódó méhek,

– herék vágnak a télnek -,

gallyak reccsenésébe fájdul

erdő s határ.

 

A madárhangok

délre vágynak,

s a kikelet rögök fogházában vár

zöldülő szabadulást,

hogy ismét szembenézzen

a fodrozódó tengeréggel,

 

ahol lángoló vitorlát bont

a látóhatár.

 

 

http://youtu.be/dgSJnkvWToY

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.09.04. @ 09:14 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.