Bennem nincs vérrög,
mégis szívemben valami elakad,
rángat testem.
Agyam már fáj
lüktetni vélem a valóságot,
apró be nem fejezett film az életem,
de még vágható, alakítható.
Nem,
nem nyúlhat bele senki,
hisz innom ad a holnap,
ereimben vörössé festi vérem
minden meg nem született csók.
Csak lazán áthajol,
nem nevet, alig mosolyog,
– olvad a vérrög bennem -,
fény égeti mellkasom.
Tudom,
maradok apró részlet,
forog tovább a film,
ez a végzet…
