Marthi Anna : FAL-LAK

Ezt már szeretem. Duzzogásban

gy?ztelek le édesjó hitvesem.

Hitem önmagában szerény, ál

értékként nyeltem hazugságból,

de úgy, hogy nem tudom volt-e,

s ha igen, mi volt? De ismerem,

bennem mindenki felvonult, jók

rosszak, hepehupás-, rongyosok

és felfuvalkodók. Mosolyrácsaim

közén, szerencsét szitálva fog

megbarátkozni balek és bigott.

Elhitettem velük lépcs?fokom,

hajnallá préselt kapszulákból

fogom felnevelni álom-jogon,

szent fogaDalmát: nem tudom.

Legutóbbi módosítás: 2012.07.14. @ 20:27 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak