átvirrasztott éjszaka fáradtságával
a hajnali ködben állomások csöndje,
síneken barangoló vonatok fénye
ölel magához álmos világával
néhány hajléktalan ténfereg mellettem,
meleget keres, némi aprópénzt koldul,
szánalmas látvány és kezem megmozdul,
ki tudja, holnap társat látnak majd bennem
ma még indulhatok, de merre tartsak,
hogy a pokoli magányból kitörjek,
hosszú utam végén hozzád elérjek
felsejlik hangod a messze távolból
de vonat érkezik, az utasok zaja
szavad, üzeneted már szétfoszlatja
