Rózsa Ibolya : Péntek 13.

“…ne maradjon más, mint a becsületes, szeretni való Jóság…”

 

 

Makacsul gémberedett

ujjaiddal smirglized

a dőre falakat,

kiszakadt körmeid

véres fájásával,

sikolyod

beléd dermedten

feszít,

dühöddel rothasztod

magadat,

vered a kínt,

vágod-zúzod,

földre dobod,

mint gyűlölt ellenséget,

nyakon ragadod,

fülét téped,

haját húzod,

szemét kinyomod,

eltaposod,

hasba szúrod,

ha halnod kell,

veled együtt

dögöljön

száz elátkozott

világ,

hogy ne maradjon

más,

mint a becsületes,

szeretni való

Jóság.

Addig pedig még

pusztulni fogsz

százezerszer.

Ha nem védekezel,

ne csodálkozz,

ha teherbe esel!

Legutóbbi módosítás: 2012.01.13. @ 08:44 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/