Maretics Erika : Tajték

 

Testem aprócska,

törékeny csónak,

lebeg és lebeg ártatlan,

szeszélyes áramlat sodorja,

egy pillanatra

élet és halál,

vitorlázó sirály és

a monszun

ma összefonódnak.

Fáradt tajték

az óceánban sikló

halak hátán,

a múló id? csupán

hófehér márvány,

gyámoltalan lelkem

most van szület?ben,

s te magad, oly messze

kerültél t?lem,

hogy visszatalálj

folyékony szirénhangom

csöppentem

 lábad elé

a csöndben.



 

Legutóbbi módosítás: 2012.01.18. @ 18:21 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.