Testem aprócska,
törékeny csónak,
lebeg és lebeg ártatlan,
szeszélyes áramlat sodorja,
egy pillanatra
élet és halál,
vitorlázó sirály és
a monszun
ma összefonódnak.
Fáradt tajték
az óceánban sikló
halak hátán,
a múló id? csupán
hófehér márvány,
gyámoltalan lelkem
most van szület?ben,
s te magad, oly messze
kerültél t?lem,
hogy visszatalálj
folyékony szirénhangom
csöppentem
lábad elé
a csöndben.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.18. @ 18:21 :: Maretics Erika