Hogyan őszítsük meg szakállunkat, két araszos fülbevaló karika között? Cakkozott kérdés, melyre elaggott, sarki ebek a leg-válaszkompetensebbek. Informátoraink, északról szűrődő arcvékonyodással üzenik, hogy árnyas hajszálakciók, csoportba tömörüléssel – kifehéredési lázadás csendes, gyanút nem keltő, szemüvegesen mosolygós – akciójába fogtak, mely a „megölni megtudtuk, de megtörni soha”, jelmondat első felére épít. Százezernyi, ki nem potyogtatottnak adja hírül, a gyorsuló mozgósítást. Bordó kendő alá rejtett tar fejek dühöngenek, sárgára ványadt kupolaképükkel, az őket fejetlen hajatlanságúvá hagyó orvráncosodott arcra. Önkényes önbíráskodással vonták ki magukat, barátaik, a hosszanti szőrszálhasogatók jogszerű eljárása, a közbüntetés alól. Így, még egy jó kis hajhagyma pörkölt lángtüzet sem pödörinthetnek belőlük. Bár, ha összesepernék őket…. De buzogány kiálló hegyeinek, elkocsonyásító szorult undorával, akár túlhízott macska, az egérre legyintenek. Nem tincsekbe, hanem jól felosztott egymásutániságba, teljesen kiszámíthatatlan, hajhegy bökdöső szúrkapiszkával hagyták el, a számukra megalázó csoportos megőszülés domború helyét. Mit lehet ilyenkor csinálni, ha csak az ember nem direkte szaxofonos és izzó helyett, spórolva, saját fejét nem használja világítani?
Fel kell vásárolni az összes – valami kacat lerakaton fürtökben lógó -, régiségszámba menő, fodrász burát és a fej hajtalanodásáig, sajttalanság azt eltávolítani.
Így a büntetés is sapkátlanul, enyhén meggörbülten róható ki a hűtlenekre, melyek még így is, az egyesülés szétkülönítéséért visonganak.
Paróka lesz belőlük! Szénfekete, gyönyörűt, vagy szándékos trendi őszítettet, hogy megtanulják, a fej az úr, nem a haj. Pontosabban, hajat a fejre, kalap alá és akkor már nem is az ész, vagy a haj a fontos, hanem a kalap!
Legutóbbi módosítás: 2012.01.10. @ 18:06 :: Boér Péter Pál
