Maretics Erika : Enyészet

A száradó falevél

pörögve-libegve hullik alá,

zúgó szél söpri a fáról,

 szorgalmas takarító.

 

Barnás-csatakos a f?,

lombruhájától fosztott

a sötétre ázott tölgyfa,

élet és halál

örök kett?sét idéz?.

 

Beszívom a nyirkos leveg?t,

mely az elszunnyadó élet

illatától terhes.

Csendes hajnal ébred,

mint hajdan, mikor pitymallat el?tt

pára szállt fel a mez?r?l.

 

Amerre nézek,

 látom, hogy

az ember részese

egy titokzatos

nagyszer? tervnek.

 

Akár az utolsó ?szi falevél,

színpompás enyészete közben,

akár az elszáradt gyep,

 vagy a tetszhalálba szunnyadó fa,

mi sem értjük,

mi ez a tompán sajgó

 fájdalom.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.11. @ 12:57 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.