Takács Dezső : Portré

A lepkeház falán

egy régi kép fürdik a fényben.

Kéken ragyog.

Lepkeisten mosolyog a képen,

szárnya szegletén,

egy pávaszemben

álmodom világom.

Oly gyönyörű.

A vesztes mindig én vagyok.

Hajnalpír, gyöngyház-derű

a vásznon,

lejjebb festett könny csorog.

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.