Szendrői Csaba : Riadó

Nyomtatás

még ha zuhanok is,

ahogy magamat látom: –

repülés az, míg földet nem érek –

én döntöm el, hogy mennyi

egy pillanat,

így én döntöm el, hogy

mikor ér véget.

kibomlott cip?f?z?vel

rohanok gyermekkorom

márványos járdáján –

olyan sápadt vagy,

mint a deres háztet?. –

fagyott pocsolya arcom,

szemem két dermedt kavics:

ijeszt? az id?,

megrianok magam is.