Tiszai P Imre : Holt lelkek tánca

*

 

lágy lassú tánc monoton ritmusában

földet nem érve bénán mozdul a láb

mint megannyi drótokon rángatott báb

az örök sötét fénytelen honában

 

némán vonaglanak rég halott lelkek

mint indák kapaszkodnak még egymásba

gonoszul emléket szőve álmokba

hogy élők riadjanak ébredjenek

 

és a múló időknek örvényében

hangtalan szóló zene ritmusára

konokul sosem fáradó léptekben

 

mint viaszfigurák panoptikumban

élőket kérnek fel halálos táncra

az időket temető megnyugvásban

Legutóbbi módosítás: 2011.01.04. @ 18:00 :: Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén