Seres László : Remények, kételyek

Hol elküldesz,

hol meg fogva tartasz.

Életidegen

az akarat, a vágy,

lesújt, vagy egekig emel.

Nincs benned irántam

se szégyen, se gőg

s irántad bennem

se remény, se kétely.

Megrendült a bizalom,

és a bizalmatlanság.

 

Mit akarhatsz még tőlem,

s mit akarhatok én,

hogy önmagad légy

s én is az legyek.

Mit adhatok

és  mit adhatsz

magamból s magadból

neked, s te nekem?

 

Hitet, erőt?

 

Megalázol

s felmagasztalsz,

hogy szabadon tégy

velem bármit,

mikor magadba zársz

remények nélkül

s észre sem veszed,

nem veled alszom el,

s nem velem ébredsz.

Mikor nem jössz,

és én se megyek,

hogy el ne veszítselek téged,

akkor se, ha nem talállak.

 

Mégis együtt vagyunk

haragvón, és megbocsájtón

ugyanúgy,

mint régen.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.