Özvegy Hamussy Ottokárné, született Szépöl? Anasztázia vígan élte szerénynek vagy visszahúzódónak jóindulattal sem nevezhet? életkéjét kicsiny falujában.
Anasztázia asszonyt jószerencséje mindennel megajándékozta, amivel rendelkeznie kellett egy Anasztázia-korú és temperamentumú özvegyasszonynak. Mosolygó arca, hatalmas, kék szemei, kontyba fogott hosszú, sz?ke haja izgatóvá tette ?t a férfiak számára. Hatalmas, de formás keblei nem lógtak a hasára, pár kiló súlyfeleslege dacára keskeny derekát és széles csíp?jét a megfelel? szabású ruhákkal külön kihangsúlyozta. Nem volt férfi a faluban, aki ne felejtette volna rajta a szemét Anasztázián, bárhol is jelent ? meg. De olyan férfi sem sok volt a faluban, aki ne tudott volna ódákat zengeni az asszony ölér?l, annak forróságáról, ha ezek a férfiak tudták volna, mi az óda, és hogyan kell azokat zengeni. De mert nem tudták, ezért csak emlékeikben élt az a néhány feledhetetlen éjszaka, amit együtt tölthettek Anasztáziával. A férfiak természetesen nem tudtak arról, hogy majd’ mindenkinek volt egyszer egy páréjszakás kalandja az özveggyel, ezért minden férfi titokzatos mosollyal arcán titokként ?rizte azt, amit saját jogán mindenki tudott.
Ha Anasztázia istenáldotta idomaihoz hozzávesszük azt, hogy a hölgy éppen a negyvenedik életévét múlatta, akkor bizonyára még érthet?bb a férfinépség megszállott rajongása a szép özvegy iránt.
Özvegy Hamussy Ottokárné (született Szépöl? Anasztázia) közel tíz esztend?t élt nem különösebben boldog házasságban Hamussy Ottokár t?zoltó ?rmesterrel, mígnem egy szép napon Hamussy Ottokár tragikus baleset áldozata lett. A hivatalos változat szerint hivatása teljesítése közben h?si halált halt, a hír b?vebb információt nem tartalmazott. A faluban viszont – néhány minden lében kanál vénasszony jóvoltából – szárnyra kapott a pletyka, mely szerint Hamussy Ottokár t?zoltó ?rmester éppen a szeret?jénél (hogy Anasztázia mellett mi szükség volt még szeret?re is, azt hét öregasszony sem tudta) teljesített magánjelleg? t?zoltási szolgálatot szeret?je ölében, amikor az asszonyka férjura váratlanul hazaérkezett. Hamussy Ottokár pedig kapta magát, és – más választása nem lévén – kiugrott az utcára a tet?téri szobácskából, egy szál semmiben, kezében az alsógatyájával. Az ablakpárkányon azonban megcsúszott, a leveg?ben már nem tudta korrigálni sem testhelyzetét, sem röppályáját, így tehát földet éréskor a nyakát szegte. A t?zoltó bajtársak menteni igyekeztek kollégájuk, valamint a mundér becsületét, nagy er?kkel a helyszínre érkeztek, felgyújtottak egy utcai deszkabódét azért, hogy legyen mit eloltani, és mondhassák, hogy bajtársuk a t?z oltásakor halt h?si halált, ruha pedig azért nincs rajta, mert egy vizes pokrócban ment be a bódéba. A pokrócot kés?bb senki nem kereste, és azt sem kutatta senki, mi a csodának kellett bemenni egy ég? deszkabódéba, és a vizes pokrócot miért nem lehetett a t?zoltó véd?ruha köré tekerni…
A pletykát kevesen hitték el a faluban, ám Anasztázia tudta, hogy a pletyka – sajnos – bizony szó szerint az igazságot takarta. És mert az igazságot takarta, nem sokáig bánkódott, két hét után összebújt a falu lottóárusával, aztán a zöldségessel, majd a patkoló kováccsal sz?rte össze a levet. A patkoló kovács úgy meglep?dött els? alkalommal, hogy minden ruhát ledobált magáról, csak a b?rkötényt hagyta magán, de annyi esze volt, hogy azt legalább a hátára húzza. Másodszorra már pikantériát láttak Anasztáziával a b?rkötényben, harmadszorra azonban belátták, hogy arra bizony semmi szükség az ?k szerelmeskedésük idején. Sorra került még a falu jegyz?je, állatorvosa, gombaszakért?je, s?t a szippantós autó vezet?je is, nem beszélve a rend?rr?l, a kútfúróról, a hentesr?l és a kocsmárosról, a köztisztasági menedzserr?l (? magyarul utcasepr?, de manapság így hívják hivatalosan), meg ki tudja még, kir?l…
Id?közben a Hullócsillag Biztosító Társaság kis fiókirodát nyitott a faluban, mely fiókiroda vezet?je, ügyintéz?je, fullajtárja, takarítója egyszemélyben Homály Jen? volt. Homály Jen? gyomrát állandóan száraznak érezte, lelkében pedig – meggy?z?dése szerint – folyamatos légköri homály uralkodott, ezek értelmében tehát Homály Jen? megtestesítette magában a „száraz légköri homály” meteorológiai fogalmat. Annak érdekében, hogy ez a szárazság elmúljon, Homály Jen? tíz évvel ezel?tt masszívan piálni kezdett, bízva abban, hogy e tevékenysége mulasztó hatással lesz a légköri homályra is, azonban célját nem érte el. Minél többet ivott, gyomra annál szárazabb lett, lelkében pedig a homály inkább csak n?tt, mintsem csökkent volna. Annyit viszont elért, hogy a Hullócsillag Biztosító Társaság központjából kiebrudalták, és a f?nökök úgy vélték, a falu irodájában nyugodtan pirtyelhet egész nap, úgysem lesz ott dolga soha.
Az új ember érkezése felébresztette özvegy Hamussy Ottokárné érdekl?dését, furcsa, régen nem tapasztalt érzéseket figyelt meg magán. Az iroda megnyitása másnapán elment Homály Jen?höz, és biztosítási eseményt jelentett be. Eszerint a szélvihar levitte a háza tetejér?l a tet?fed? cserepeket, Homály Jen?t pedig arra kérte, hogy mint kárszakért? vonuljon ki a házához, és mérje fel sokszázezer forintos kárát, nem lesz hálátlan. A nyomaték kedvéért pislogott is vagy negyven kacérat. Homály Jen?t ez nem hatotta meg, közölte, hogy a hölgy biztosítása viharkárra nem terjed ki, ezért tehát nincs miért a helyszínre látogasson.
Anasztázia asszony azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Kiderítette, hogy a biztosítása t?zkár esetére (naná, ha már néhai Hamussy Ottokár t?zoltó volt) visel kockázatot, ezért tehát a szobájába bekészített egy locsolónyi vizet, majd meggyújtotta a csipkefüggönyt. Miel?tt nagyobb baj lett volna, lelocsolta vízzel, a függöny azonban így is hasznavehetetlenné vált. Ezután körbenézett a ruhásszekrényben, el?vett néhány ócska kacatot, amit már úgysem hordott évek óta, és a ház pincéjében azokat is meggyújtotta, a locsolóban lév? vízzel pedig eloltotta. Másnap újra felkereste Homály Jen?t, erre az alkalomra külön gonddal sminkelte magát, és a legmélyebb kivágású blúzát vette fel, a legrövidebb szoknyájával. Leült a vendégfotelba, lábait úgy emelgette, hogy átlátszó bugyija szinte folyton látható legyen, és majd’ megpukkadt dühében, hogy ez a látvány Homály Jen?t tökéletesen hidegen hagyta. Homály Jen? meghallgatta a t?zesetr?l szóló panaszt, jegyz?könyvet vett fel, és közölte, rengeteg dolga okán a jöv? héten pénteken tud kimenni kárfelmérni, délután háromkor. Anasztázia bedobott minden olyan trükköt, amit?l remélte, hogy jobb belátásra bírja a derék biztosítós embert (mit fog ? csinálni még tíz napig férfi nélkül, ki sem bírja), végül a következ? nap este hat órájában megegyeztek.
Az özvegy másnap délel?tt elsietett a boltba, mert estére vacsorát akart készíteni és mákos süteményt akart sütni. Vacsorára rántott sertésszeletet gondolt rizzsel, süteménynek mákos rácsost. Egész nap a konyhában foglalatoskodott, fél hatkor elkészült mindennel, akkor eszébe jutott, hogy egy üveg bort legalább vehetett volna… Lóhalálában elszaladt még a boltba, a bort otthon a h?t?be dobta, villámgyorsan lezuhanyozott, ám felöltözni nem maradt ideje. Sebaj, gondolta, annál simábban mennek majd a dolgok – gondolta, amikor csöngettek a kertkapun. Kinézett az ablakon, a kapu el?tt Homály Jen? állt lassan megszokottnak mondható faarcával. Anasztázia magára kapott egy aránylag mindent takaró köntöst, és s?r? szabadkozások között – miszerint annyi dolga volt, hogy felöltözni sem volt ideje, hehehe – ment kaput nyitni. A kapuban megcsapta Homály Jen? leheletének rendkívül egyedi, koktélszer? illata, de nem tulajdonított neki nagy jelent?séget, mondván, a rántott hús majd csak elnyomja…
A szobában Szépöl? Anasztázia szépen megterített asztalhoz invitálta Homály Jen?t, hellyel kínálta, majd ? maga is leült Jen?t?l jobbra. Kissé kin?ttnek t?n? köntösét ide-oda húzogatta magán, de bizony nem sok sikerrel. Hol a kebeléb?l látszódott több az illend?nél, ha azt Anasztázia helyreigazította, akkor az öléb?l villant el? jóval nagyobb darab, mint amekkorát az etikett megengedett volna. (Már csak azért is, mert az etikett ezen testrészb?l egy négyzetcentiméternyit nem engedett megmutatni, mint tudjuk.) Az özvegy addig huzigálta kis köpenykéjét, míg végül mindenb?l kilátszott valamennyi, és ezzel az eredménnyel Anasztázia tökéletesen elégedett volt.
Homály Jen? viselkedésében e rövid pár perc alatt megdöbbent? változás állott be. Mindenekel?tt elt?nt arcáról a semmitmondó kifejezés, arca kipirult, szeme élénken csillogott, és ami a legcsodálatosabb volt, Jen? elkezdett beszélgetni. Semmi jel nem mutatta, hogy zavarban lenne, felszabadultan, mintegy otthonosan viselkedett, kinyitotta a bort, de csak egyetlen kis kortyocskát ivott bel?le, míg Anasztázia két pohárral is oltotta szomját. Mindeközben Homály Jen? le nem vette a szemét Szépöl? Anasztáza ölér?l, közben ugyan mosolygott, mesélt, viccelt, de nem bírta sokáig. Fölállt az asztaltól, átölelte vendéglátóját, talpra segítette, megcsókolta, és az ágy felé indult, miközben – Anasztázia nem kis segítségével – a köntöst villámgyorsan lehámozta az asszonyról. Az ágyban megfeledkeztek arról, hogy a rántott szelet és a rizs kih?lt, a mákos rácsosnak sem ártott, hogy még mindig a tepsiben volt. Most egész más dolga volt Anasztáziának és Jen?nek, a cselekedet végrehajtása egyetlen perc halasztást nem t?rt tovább.
A sajnálatos t?zeset, és a t?zben keletkezett károk felmérése a teljes feledésbe merült.
A forró és boldog ölelés után Homály Jen? beszélni kezdett. Elmondta, hogy tíz évvel ezel?tt elhagyta a felesége, összeállt egy aranyásóval, és elköltözött a pasassal Kaliforniába. Azóta az élete egy hajítófát sem ért, nem történt vele semmi örömteli, egészen a mai nap délutánjáig. A mai nap délutánja óta azonban újra boldog, és a boldogságát szeretné Szépöl? Anasztáziával megtartani.
Özvegy Hamussy Ottokárné válaszában meghatottan közölte, hogy szerelmet érez Homály Jen? iránt, és szeretné, ha az özvegyi nevét hamarosan átcserélhetné a Homályné Szépöl? Anasztázia névre, mert az sokkal jobban hangzik. Ezután újra csak hosszan ölelték egymást.
Az esküv? napját egy közeli id?pontra t?zték ki, az esküv?n a falu férfinépe búskomor képpel jelent meg, mert tisztában voltak azzal, hogy Anasztázia ezután soha nem lesz senkié, csakis Homály Jen?é.
Homály Jen? fizikai és lelki egyensúlya helyreállt, gyomrát soha nem érezte száraznak, és az eddigi száraz légköri homály úgy elt?nt a lelkéb?l, mintha sosem lett volna ott. Új barátokat szerzett a faluban, mindenkivel jó viszonyt ápolt, és a féltékeny férfinép is beletör?dött a megváltoztathatatlanba.
Homályné Szépöl? Anasztázia soha nem vágyott ezután más férfiak társaságára.
A Hullócsillag Biztosító Társaság a fiókirodáját hamarosan bezáratta a faluban, ámde Homály Jen? ezt egy cseppet sem bánta. Ingatlanközvetít? irodát nyitott, a faluhoz közeli nagyváros erre igen jó lehet?ségeket nyújtott, és Homály Jen? szerelmetes feleségével együtt nagyszer?en megélt az ingatlanközvetít?i tevékenységéb?l.
Azt mondod, kedves Olvasóm, hogy kissé hihetetlen ez a történet? Pedig hidd el, a szép özvegy t?zoltóné és Homály Jen? igaz szerelmének meséjét olvastad…
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:43 :: Adminguru
