Marthi Anna : Szeretés

Mórotz Krisztina – Memória Motel verse ihlette; szeretettel Nekije

Krisztina lebeg? szoknyácskád
szeretés tisztasága tiszavirága
az óceánba ömlik mosolyod
meg-megremeg itt az izgalom és kulcs
a zárba és lépcs?n a láb ó mennyi
mennyi emlék zsúfolódik elmék
vándorlás a múltban-jöv?ben
szeretésed hangot ad és leválik
rólunk soha-nem-keresett magány

Legutóbbi módosítás: 2011.01.19. @ 11:06 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak