Vadászi Árpád : Karácsonyi köszönt?

Palotában és kunyhóban,

es?erd?ben és nagy hóban,

nagyoknak és kicsiknek,

akik örülnek egy kis csikknek,

és akik, csak a csekknek,

annak és ennek,

akik jönnek, akik mennek,

jó embernek és rossznak,

akik visznek és akik hoznak,

gazdagnak, szegénynek,

lánynak, legénynek,

puhánynak, keménynek,

akik híján vannak erénynek,

akiknek jobb lenne lenni szerénynek,

minden menynek és minden v?nek,

az összes férfinak és az összes n?nek,

beosztottnak és kiosztottnak,

dúskálónak és kifosztottnak,

aki nem áll ellent se kísértésnek, se kéjnek,

aki megmarad mindig sekélynek,

aki nem ellensége se magasnak, se mélynek,

egyes és többes szám mindegyik személynek,

feketének és fehérnek,

aki másokat beér és akit beérnek,

akit irányítanak és aki irányít,

akire rányitnak és aki rányit,

annak, aki becsüli a parányit,

és annak is, aki folyton mindent mindennel arányít,

akik hitetlenek, akik hisznek,

akik mindent sikerre visznek,

annak, akinek sohasem kenyere a siker,

annak, aki józan és aki rendszerint siker,

és annak is, aki hetyke egyke vagy iker,

akik lakóparkban élnek vagy gettóban,

akik kr?zusok vagy 50 ezer a nyugdíjuk nettóban,

akik jobbra menetelnek vagy balra,

és azoknak is, akik a borsót hányják a falra,

akik hidegek vagy melegek,

akik a cégnél kevesek vagy éppen elegek,

aki tiszteli vagy elveti a keresztet,

és annak is, aki hazájában kirekesztett,

aki színházba jár vagy plázába,

aki a TV el?tt ücsörög a házába’,

akik adnak és akik vesznek,

akik mindent a helyükre tesznek,

tehát: mindazoknak, akik voltak, vannak és lesznek,

innen és túl a rácson,

New Yorkban, Rióban, Arácson,

LEGYEN BOLDOG A KARÁCSONY!

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.