Marthi Anna : Merész

 

Sajog a visszeres lábad,

bár lomhán, puha papucsban

ébrednél fel, mankód a tett,

és sürgő-forgó lengő ajtó leszel.

Sorsfordító, ha kimászik a támasz,

ha leomlik a szó, helyébe ér, viszket,

bűvkörébe vonva két kezed,

csillámlik és letörölhető, mosolyt

fakaszt, harcba szállsz, jóságod

időt rabol az észtől, tágítva azt,

hamar túl leszel rajt’… megérte,

sóhaj mellé lebben a tiszta ing,

vasalód hőzöng, ő hős, forró

fejjel is elsietett, mit tehetett

a tehetetlen!…Szegény!

Legutóbbi módosítás: 2010.12.21. @ 10:40 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak