Bonifert Ádám : Vagány oratórium zárótétel (4)

Az újpesti vagányok emlékére, akik közé magam is tartoztam. Egyszer volt, hol nem volt világ…*

Bandasors

 

Négy banda volt akkor Újpesten

rendetlen, de rendet is tartó,

összecsapó és összebékülő,

az utcák ura, elveket valló.

akit az utca, tér nevelt fel,

hasznos emberek lettek végül,

néhány félrecsúszott sorsba pedig

piros, fehér, zöld bekékült.

 

Maher Csibi, Rozsdás Jani,

Hosszú Jóska, Ököl Berci –

ők voltak a bandavezérek,

tekintélyüket nem vitatta senki.

 

Aztán a világ megváltozott,

elfogytak a bandák, galerik jöttek,

de ez már más volt, nem volt romantika,

s a régi álmok összetörtek.

 

 

Drog és alkohol

 

Ma a drog, a cigi s alkohol

emésztik a kamaszegészséget,

egykor ezek nem mérgezték

sem az egyént, sem a közösséget,

az utcán éltünk iskola után,

a banda együtt lófrált a tereken,

hülyéskedtünk, bunyó is volt olykor,

vidámak voltunk, cinkos eleven.

 

Mert közösség volt minden egyes banda,

egymással, egymásért teltek a napok,

nem tettünk nagy kárt soha egymásban,

s ébredtek bennünk versek és dalok,

nem pusziszkodtunk, nem öleltük egymást,

de tudtuk, számíthatunk társainkra,

mert aki félresiklik, annak a kezét

pártolva, védve a banda megfogja.

 

Más volt a „bűn”, a csibészség, a balhé,

valahogy kisebb az önpusztítás,

nem kábítottuk magunkat az éjbe,

de álmodtunk egy másfajta világról,

elhittük, hogy majd mikor mi jövünk,

megváltjuk az elromlott világot,

az ököl a jog védője volt,

és öntöztük a létben a virágot.

 

Elveszett világ, kár érte, nagyon kár,

amivé lettünk, értéket vesztett,

a szex, a drog, az alkohol ma fertőz

minden tisztává válni vágyó lelket,

ma a bűn már nem csibészség, sajnos,

rablás, gyilkosság bárhová nézel,

modern világban modern az élet,

s nem tudsz mit kezdeni az egésszel.

 

 

Zárótánc

 

Nyitku rázsa, nyitku rázsa,

lábam csak egyedül járja,

de lelkemben ott él a múlt,

régi, rozsdás és elavult.

 

Nyitku rázsa, nyitku rázsa,

elkopott a múlt varázsa,

már kevesen emlékezünk,

s holnap talán semmik leszünk.

 

Lovagvilág, betyárvilág,

vagányvilág – messze tűntek,

elmossa az időfolyam

egykor oly szép életünket.

Legutóbb szerkesztette - Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.