Szulimán Eleonóra : Arcán mosollyal

Nyomtatás

Zsivaj, a lárma egyre csak várta

hogy ízekre szedje, megalázza.

Fáradt-téli reggeleken fogát

összeszorította, fény- reménybe

kapaszkodva vitte bőrét a vásárra,

hazugság-iskolába nem járt soha.

Odakinn már levirágzott az orgona,

anyák napján jutott  szerettei

sírjára. Megnyugtatta…

…másnap rávették a távozásra.

Lüktetett feje, zsibbadt keze-lába,

volt még ereje a méltóságra.

Arcán mosollyal lépett ki az utcára.