Bonifert Ádám : Időtengelyen járunk

Nyomtatás

Akarattal sincs mindig feledés,

mert végtelen mély az emlékezés,

és újraéled az idő, s a tér,

a kialudt fény velük visszatér.

Jelen méhében múltakat találsz,

kihordott percből nő időkalász,

a jövő arca őriz tegnapot,

és újra gyújtja a létcsillagot.

Időtengelyen halad az utunk,

mindig előre, vissza nem jutunk,

de velünk ballag az emlékezés,

szívünkben sok, de lelkünkben kevés.