Marthi Anna : V

egy kamaszlány mottója: (Homlokán a mindennapnak az idő vésve már / Két ér a homlokán vért vébe vár / Kezén lüktet tovább vér-rapszódiát / Véred homlok-tisztaságán / Vágyam vértelen vak-vágánya)

 

 

az orgonát szagolom

egy madár énekelni kezd

Mihály napján merre járnak a méhek?

 

már nem érdekes a véred

annyi év eltelt már talán

ma széles homlokod se látom

amint v-alakban erek szaladnak

harmadik szemed helyett

 

festő kezed most méheket gondoz

kezed hátán oly sok a hajszálér

kuszán remegve szól a dallam

mert szolmizálni régen tanult

mára tenyered mézillatú és dolgos

meleg és árnyalt mostanra rapszódiád

 

nekemszép kezed már nem felém int

tisztaszép homlokod is másra téved

egy madárka énekét hallgatom

valami forró véreredből megmaradt

méhek zsongnak ma mégis új tavaszt

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.05.08. @ 14:54 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak