Marthi Anna : Feledés könyve

 

 

Üres lap a bár.

Könyvet köt odabent

a hiány; várakozik.

 

Ártatlan sarkok

kérnek menedéket,

riadtan figyel a fény-

s míg a pohár menedékjoga az asztal,

a hűlt helyek székek,

páratlan a pontos idő: fél egy.

 

Egymaga ül a cigaretta,

ködberejti arcodat.

Felejtene a sötétség

elnyelvén a harangokat.

 

Üres -lélegzetet sem vesz

a fohász- marad hát

a csend: mire vársz.

Legutóbbi módosítás: 2010.05.02. @ 18:05 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak