http://www.mult-kor.hu/20100419_vulkankitores_es_a_francia_forradalom
http://www.biblia.hu/biblia_k/k_19_82.htm
Gy?lik a düh és a harag a népben,
komor arccal figyelik a falakat.
Felismerték, hogy a mutatott képben
a csillogó kereszt csak egy kirakat.
El?kerültek a köször?kövek,
újra egyenesítik a kaszákat.
A „béke és biztonság” üres szöveg,
kavarog a huszonegyedik század.
Vulkánhamu felh?je alatt
készül?dnek, kitört az Eyjafjöll.
Kimondhatatlan nevébe ragadt,
hogy a b?nöst ma senki sem menti föl.
Mentsétek a szegényt és sz?kölköd?t,
gonoszok kezéb?l szabadítsátok!
Kráterekb?l imádkozzák a jöv?t:
megfogant a fösvényeken az átok.
Ítéljetek a szegénynek, árvának;
elnyomottnak, nyomorultnak adjatok
igazságot. Mondd csak, mire várnának,
ha nem hat már fejükben a hangya-drog?
A Föld minden fundamentuma inog.
És reped a föld. Vulkánok dühöngnek.
A forradalom szép, isteni dolog,
az Úr állt közepére az ügyünknek.
Úgy reped, ahogy szakadékok nyílnak
a hétmilliárdos emberiségben.
Emitt éheznek, ott meg pénzbe híznak,
a pusztítás írva van az igékben.
Talán van még egy versszaknyi, kis remény,
hogy megértik, kiknek érteni kéne:
a Teremt? szemében szálka a szegény
és bolygót renget a családok éhe.
El?kerültek a köször?kövek,
újra egyenesítik a kaszákat.
És egyszerre fog mozdulni a tömeg,
és lázadás lesz újra az alázat,
ha nem csillapítják le ezt a lázat.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.13. @ 12:41 :: Korányi Mátyás
