Fenyvessy Szilva : Garfield szerint a legborzalmasabb nap

Hétf? reggel a metrón ülök

és megpróbálok úgy gondolni magamra,

mint egy elrontott zacskós levesre,

vagy a tejre ami nem alszik meg soha,

hiába teszik ki csorbaszél?, sárga bögrében

nyári napon az ablakpárkányra,

az istenverése nem lesz se keser? –

ahogy az olcsóbb dobozos tejek –

sem savanyú.

Megkövesedett hologramként hajolok el?re

kissé jobbra döntve fejem

háromnegyed nyolc és már lehúzták a red?nyt

mellettem a borostás csávó is elaludt.

(és nem büdös!)

Felröhögök magamban,

mindjárt beszállítom a testem

az irodának nevezett hullaházba,

ahol rendes kislánynak álcázom magam.

Ma is pontosan négy percet kések.

Kétszáznegyvenmásodpercnyi lázadás.

Ennyire futja a bátorságomból.

Bezzeg, ha kövér, vörös, rajzolt macska lennék.

Kár, hogy csak az els? kett? stimmel.

Legutóbbi módosítás: 2010.05.20. @ 15:07 :: Fenyvessy Szilva
Szerző Fenyvessy Szilva 49 Írás
író és zenész