Hétf? reggel a metrón ülök
és megpróbálok úgy gondolni magamra,
mint egy elrontott zacskós levesre,
vagy a tejre ami nem alszik meg soha,
hiába teszik ki csorbaszél?, sárga bögrében
nyári napon az ablakpárkányra,
az istenverése nem lesz se keser? –
ahogy az olcsóbb dobozos tejek –
sem savanyú.
Megkövesedett hologramként hajolok el?re
kissé jobbra döntve fejem
háromnegyed nyolc és már lehúzták a red?nyt
mellettem a borostás csávó is elaludt.
(és nem büdös!)
Felröhögök magamban,
mindjárt beszállítom a testem
az irodának nevezett hullaházba,
ahol rendes kislánynak álcázom magam.
Ma is pontosan négy percet kések.
Kétszáznegyvenmásodpercnyi lázadás.
Ennyire futja a bátorságomból.
Bezzeg, ha kövér, vörös, rajzolt macska lennék.
Kár, hogy csak az els? kett? stimmel.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.20. @ 15:07 :: Fenyvessy Szilva