Fenyvessy Szilva : BIN JIP – lopakodó lelkem

 

 

 

Ahogy engem lassan

körberajzolnak mások

egy számomra ismeretlen arcot látok

néhány vonás ismerős a múltból

felidézem szépségét, ártatlanságát

riasztó

akkor nem láttam

nem óvtam, dédelgettem

még eltékozolni sem volt bátorságom

 

sokszor meglepődöm

hogy virtuálisan látható vagyok

mostanában

a megfelelő vágyszélességre váltás

a jól időzített előfizetés az oka

 

aztán jön a kérdés

miként lát másképp a világ

s mutatják álmok negatívjait

saját tükreim

 

vajon melyik a valóság illúziója

 

a mérhetően érzékelhető

 

viszonzatlanul

világba szerelmesedett lelkem

rövidlátó a rosszul nedvesített

kontakt-szemcséktől

 

éhesen úgy jár-kel köztetek

mint az állatkertből szökött vad

nem látjátok láncaim

a számot fülem mögött

a gyűrűt lábujjamon

mindig akad egy,

ki visszavisz a vadon szélire

csak mert jót akar nekem

hiába mosolygok némán

bátorítón

adj ennem

merítsd teli magaddal

megrepedt cserépedényemet

nyakamban

 

csak mondogatja

szabad vagy

szabad vagy

 

te is azt látod,

elfutok (tőled)

 én már tenyeremre rajzoltam

figyelmem fókuszát

elég karom kinyújtanom

s ha nem vagy otthon

nyom nélkül átjutok

bezárt ajtódon ablakon

megérkezel

s én mögötted

pont 180 fokon

mint az árnyék

fényre éhesen

lopakszom

ólálkodom

egy másízű

szabadságért

mozdulataiddal táncolva

imádkozom

 

Legutóbbi módosítás: 2010.05.02. @ 04:49 :: Fenyvessy Szilva
Szerző Fenyvessy Szilva 49 Írás
író és zenész