Fecske Panna : dark city

Sötétre vakított ablakok

százai ásítanak,

mosdatlan testek

között furakszom,

átellenben árnyéklények

csöveznek papundekli

dosztokon,

hontalan álmaikban

megváltás a pokol.

Minden nap

újabb rothadás.

Már meg sem érzem.

Ez a város az enyém is

– gondolom,

közben kutyaszart kerülgetek,

cikk-cakk,

mint az osonkodó

patkányok a szűk sikátorokban.

Néhányan képembe bámulnak

– mit néztek, üvölteném,

de mégis minek?

Lélektelen,

feketére vakított ablakok mind,

nem tükröződöm,

nyomtalanul suhanok és elfogadom:

ez itt egy istenverte dark city.

Legutóbb szerkesztette - Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...