(Ady emlékezete)
Amióta megírta a Párizsba
beszök? ?szt,
felénk is francia mintára
vetk?znek a fák.
A helyszínt viszont én hozom
helyzetbe.
Most épp a gesztenyesoros
Tisza-parti sétányt.
Egyik padján ülve, mellettem
hátizsák. Ifjúságom valahol
erre szökött el,
felszállt függ?legesen,
mint a virradatok,
s fentr?l figyel, lélektükörképpen,
elid?z
t?n?désemmel: vajon milyen lehet
egy lehullt
levél szemszögéb?l az ?sz.
A szél nesztelen
nyúl alá, motozza a holtat, semmi
fontosat nem talál,
mint én sem az emlékbogozással.
Nézek az égre,
szürke felh?k jönnek, ?szül az id?
s minden az id?ben.
Csak én maradnék az, aki. Hulltomban
is. A májusi.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.31. @ 10:57 :: dudás sándor
