Tara Scott : Arcmás – 11. rész

Nyomtatás

Ted üres kézzel jött fel. Mindannyian meglep?dtek, mert Kim higgadtabban fogadta a vártnál. Nem tudták mire vélni. Ült a fedélzeten, nézte a víz fodrozódását a hajó után. Nem szólt senkihez, csak ült csendben, s Ted arra gondolt, hogy bár inkább sírna, kiabálna. Rosszat sejtett. Megzavarta, ez a katatónikus nyugalom. „Résen kell lennem, lehet, hogy valamire készül.” – gondolta. Pedig ezen a napon nem ez volt a legfurcsább Kim viselkedésében. A kiköt?be érve a lány azt kérte Tedt?l, hogy Marknak az akkori konferencián készült jegyzetét szeretné látni. Eszébe sem jutott ellenkezni. Az Aquariumhoz mentek.

– Azonnal kihozom – szólt be az ablakon Rick.

Kim bólintott. Pár perc, és a kezében volt a mappa. Kinyitotta a harmadik oldalon. Ott volt a rajz. Egyszer?en kiszakította, s visszaadta a jegyzetet a fiúnak. Megköszönte, s a mellkasához szorította.

– Mehetünk – mondta halkan.

Sarah telefonja üzenetet jelzett. Elolvasta. Dana írt, a reptérre mentek Clairerel a fiaiért. Érdekl?dött, merre vannak. Gyorsan visszaírt. Kim máskor viccel?dött volna egy titkos udvarlóról, de most tudomást sem vett a körülötte történtekr?l. Ted figyelte, és egyre nyugtalanabb lett. Otthon kiszállt az autóból, megvárta, míg Sarah kinyitotta az ajtót s belépett. Ezüst rögtön ott termett, a lábához dörzsöl?dött s rányávogott, de ? ügyet sem vetett rá. A rajzot a szekrényre tette, lefeküdt a kanapéra s behunyta a szemét. Sarah betakarta. Ezüst elé állt, nézte nagy zöld szemeivel és nyávogott.

– Éhes vagy drágám? Gyere, adok enni! – konzervet tett le elé a konyhában.

– Nem tudom, mit csináljak? Clairet és a fiait ki kell vinnem Marktól elbúcsúzni. De hogy merjem ?t itt hagyni? A szüleire ilyenkor nem biztos, hogy hallgat – töprengett Ted hangosan. 

– Hárman csak elbírunk vele. De utána visszajössz ugye?

– Persze. Addig maradok, amíg szükséges. Akkor beszélek Danáékkal. Kiment az udvarra telefonálni.

Saraht még a konyhában találta.

– Már elindultak a reptérr?l, mindjárt itt lesznek. A Sell? kulcsa nálam van. A kocsiét odaadom, de legyen nálad! Markét pedig tedd el valahova, ahol nem találja meg! A Sell?vel megyünk, mert kényelmesebb, mint az enyém. Vigyázz rá! Troyék autójában elférünk.

Miután bemutatkoztak és megbeszélték, hogy legyen Danáék és Sarah elbúcsúztak Clairet?l és a fiaitól, mert a kiköt?b?l egyenesen a reptérre mentek. Megbeszélték, hogy tartják a kapcsolatot. Kim aludt. Bezárták a bejárati ajtót, Sarah és Danáék kimentek a konyhába, hogy a beszélgetésükkel ne zavarják a lányt. A két n? nekifogott f?zni. Napok óta nem ettek f?tt ételt. Sarah elmesélte mi történt kint. Dana pedig elmondta, hogy visszamondták az esküv?t. Egy óra telhetett el, mikor neszezést hallottak a nappali fel?l. Egyszerre indultak el. Az ajtón belépve meglep?dtek. Kim a polc el?tt állt a két karja rajta pihent, a feje ráhajtva és csendben sírdogált.

– Kicsim! – ölelte át az anyja, mellé lépve.

Kim elé tartotta a képet.

– Ezt a konferencián rajzolta… Nem is tudta, hogy láttam – hüppögte.

A többiek is odaléptek, s mindannyian csodálkoztak a rajzon. Ilyet még nem láttak. F?leg Sarah lep?dött meg. Még sosem látott, ehhez fogható technikát.

– Bekereteztetem… – vigasztalta barátn?je.

Kim csak bólintott. Megölelte Saraht, és csak annyit mondott halkan:

– Köszönöm.

Zavarban voltak. Nem értették a lány viselkedését. Aztán letette a rajzot maga elé az asztalra, leült a kanapéra és csak nézte-nézte. Már nem sírt. A két n? visszament a konyhába, Troy leült a lánya mellé. Átölelte a vállát, és ? odahajtotta a fejét az apja vállára. Egy szót sem szólt. Ezüst odaült mellé, dorombolt neki, ? automatikusan simogatta, de a lelke nem volt ott. Csak a keze.

Aztán megérkezett Ted. Míg távol volt, egész id? alatt rettegett, hogy mire fog visszaérni. Meglepte a csend, a mozdulatlanság. Sarah étellel kínálta, míg ? nézte Kimet a magába süppedtségében. „Nem jó jel.” – gondolta. S valóban. A lány nem volt hajlandó enni, és inni sem ivott. Másnap Ted unszolására kénytelen volt némi vizet magához venni, de ennivalót továbbra sem. Délután leült mellé a férfi, és el kezdett magyarázni neki, de ? rá sem nézett. Aztán az ujjával megemelte az állát, és kényszerítette, hogy nézzen rá. Elmondta, hogy ennie kell, mert kórházba kerül, és sok mindent mondott még neki, de Kim nem reagált. Aztán másképp próbálkozott. Markról beszélt neki, hogy azért szerette, mert okosnak tartotta, mert er?snek látta, és nem értené a viselkedését, és nem ezt várná el t?le. Eleinte nem reagált Kim erre sem, de másnap reggel evett pár falatot. Úgy gondolták, hogy felsóhajthatnak. De korai volt az örömük. Kim evett ugyan, de keveset. Lefogyott, és nem érdekelte semmi. Egész nap feküdt, ha szóltak hozzá, volt úgy, hogy válaszolt, volt úgy hogy nem. Ezüsttel sem foglalkozott. Ha odafeküdt mellé, nem nyúlt hozzá, és enni sem adott neki. Ez így ment napokig. Ted is hiába próbálkozott. A csapat is jött munka után, de velük sem kommunikált. Már arról beszéltek, hogy talán be kellene vinni a pszichiátriára, mikor egy nap megcsörrent Dana mobilja. Mark bátyja volt New Yorkból, aki azért telefonált, mert Claire szíve el?z? éjjel felmondta a szolgálatot.

Dana könnyeivel küszködve, igyekezett halkan elmondani a többieknek, hogy mi történt, de bármennyire vigyázott, Kim meghallotta. Mintha kómából ébredt volna. Az újabb tragédia fordulópontot hozott az állapotában. A temetésre nem merték elengedni, így Ted és Sue repült New Yorkba. Aztán lassan kezdte újra élni az életét, de a vidámsága, és minden, ami ? volt elt?nt. Tette a dolgát – miután Ted is hazament Largoba, és Sarah is New Yorkba –, de nem látták nevetni. Újra dolgozott, de mikor hazament magányba burkolózott. Troy bekerült a munkája révén egy társaságba. Gyakran hívták ?ket estélyekre, partykra a feleségével, és várták Kimet is, de ? nem volt hajlandó velük tartani. Egyre többet beszéltek a titokzatos lányról, és a tragédiájáról. Minden alkalommal várták, hogy végre megláthatják, de hiába remélték újra, és újra. Elkeserít? volt látni a szüleinek is magányosságát. Sarah szinte naponta hívta. Kérdéseire válaszolt röviden, fahangon, de semmir?l nem volt hajlandó beszélgetni. Végül barátn?je nem bírta tovább. ? a szüleivel egy ideje nem tartotta a kapcsolatot, mert csak a pénzére volt szükségük, de amint adott nekik rögtön elitták, és egyre követel?z?bbek lettek, így döntött. Semmi nem köti a nagyvároshoz. ? is meglep?dött, de egy hét alatt eladta az ügynökség a m?teremlakását. A papírok lebonyolítása után az els? géppel repült Miamiba. Danáéknál lakott, míg talált megfelel? lakást, amiben új m?termet alakított ki. Ted segített neki mindenben, hogy miel?bb újra tudjon festeni. Többször be-bejött Largoból. Találkoztak Kimmel is, de ? már csak árnyéka volt régi önmagának. Egy este Ted vacsorázni hívta Saraht, és megbeszélték, hogy elmennek Kimért. Kimozdítják kicsit, és remélték, hogy velük hajlandó lesz nyilvános helyre menni. De tévedtek. Miel?tt elindultak, Ted a zsebébe nyúlt, és el?vette Mark óráját. Leült Kimmel szemben.

– Ez téged illet. Úgy gondoltam, már odaadhatom… – Mondani akart még valamit, de zavarban volt.

A lány nézte az órát egy ideig, majd felnézett.

– Hol… Hol találtátok meg? – kérdezte, de arca, tekintete semmilyen érzelmet nem tükrözött.   

– Egy sziklán… A víz alatt… – Olyan nehezen mondta ki ezt a pár szót.

– Köszönöm… – Csak ennyit mondott, felállt s az órát a rajz mellé tette az asztalra, mely már régóta bekeretezve állt ott.

– Kim! Gyere velünk! Ki kellene mozdulod. Emberek közé menni – próbálta újra.

– Nem. Köszönöm, de nincs kedvem menni sehova.

Nem ez volt, az utolsó próbálkozásuk. A régi Kim ott volt, valahol a mélyben. Mark magával vitte.

Egy este, munkából hazaérve egy nehéz nap végén miután enni adott Ezüstnek, fürd?t készített magának. Megengedte a kádba a vizet, s vacsorát készített. Miután elzárta a vizet, volt még egy-két falat a húsos salátából. Ült a kanapén és lassan falatozott, mikor Ezüst megállt a fürd?szoba ajtaja el?tt, és elkezdett nyávogni. Éppen azon a hangon, ahogy annak idején Mark közeledését jelezte. Kim kezében megállt az utolsó falat melyet be akart kapni, s mérgesen rászólt.

– Ezüst! Hagyd abba!

A macska azonban nem tágított, s?t! Még hangosabban zendített rá.

– Azonnal hagyd abba! Nem hallod? – hangja hisztériássá vált.

? azonban rá sem hederített, és lábával kaparni kezdte az ajtót. Kim odament és olyat tett, amit soha azel?tt. Rácsapott Ezüstre egy nagyot.

– Megmondtam, hogy hagyd abba! – kiabált, miközben Ezüst besurrant a nappaliba, és elbújt.

– Jobb is lesz, ha ott maradsz! – szólt utána dühösen.

Kivitte tányérját a csészével együtt a konyhába, majd a fürd?szobába ment és letette a köntösét. Odalépett a kádhoz, s hirtelen megakadt benne a leveg?. A víz felülete egy darabon olyan sima volt, mintha kifeszítették volna s ugyanazzal a technikával, mint a róla készült rajz, vékonyabb és vastagabb vonalakból Mark arca nézett vissza rá. A csapból csöpögött a víz, hullámköröket képezve minden cseppje, de a rajz körül sima maradt. Kim lerogyott a kád mellé.

– Mark!

Küszködött a könnyeivel, s kezével meg akarta érinteni az arcot. Azonban ahogy az ujjai elérték a víz felületét, elt?nt a rajz. Kétségbeesve kikapta kezét, és várt. De a rajz nem jelent meg újra.

– Mark! Kérlek! Gyere vissza! Annyira hiányzol… – s karjára hajtva fejét, mely a kád szélén nyugodott zokogva könyörgött. Id?nként belenézett a kádba, de a rajz nem jelent meg. Nem tudta, meddig ült ott. Az is eszébe jutott, hogy talán egy id?re elájult, mert az elmúlt percekr?l nem voltak emlékei. Felállt. Kihúzta a dugót az id?közben kih?lt vízb?l. Felvette a köntösét, kiment s végigd?lt a kanapén. Próbálta visszaidézni az eseményeket. A rajz… Képzel?dött? De tisztán látta… Meg fog ?rülni? Hallucinált? De ezt elvetette, mert eszébe jutott Ezüst. Érezte, Mark jelenlétét. Nem értette, mi történt. Ezüst lassan el?merészkedett, de biztos távolságban megállt, és nagy zöld szemeivel Kimet nézte. Nem mert odamenni. Még sosem bántotta a lány, és nem értette miért kapott ki. ? kinyújtotta felé a kezét. Ezüst bizalmatlanul méregette, még nem mert elindulni. Kim felállt, és míg felé ment, a nevét mondogatta, s hangjával próbálta nyugtatgatni. Felvette, és odavitte a kanapéhoz. Leült vele, és simogatta.

– Bocsáss meg! Hülye voltam. Szeretlek – és arcát hozzányomta a cica fejéhez, könnyei végigfolytak az állat sz?rén.

„Nem lehetek ?rült. Még tudok gondolkodni. És tudom azt is, hogy mit láttam… Vagy nem láttam? Csak képzeltem?” 

Fáradtnak érezte magát, eld?lt. Próbált magyarázatot találni arra, ami történt. Hajnalban arra ébredt fel, hogy a köntöse öve nyomja a derekát. Felkelt bement a hálóba, felvette hálóingét, és befeküdt az ágyba. Mióta Mark elt?nt, sokszor aludt el a kanapén. Nem bírta elviselni az ágyban az egyedüllétet. A fiú mindig átölelte, úgy aludtak el. Ennek a hiányát egyszer?en képtelen volt elfogadni. A kanapén is úgy merült álomba legtöbbször, hogy szólt a tv, valamit enyhítve a magányán. Általában hajnalban kapcsolta ki, pedig mellette volt a távkapcsoló.  

Reggel azon gondolkodott, elmondja-e szüleinek, vagy Sarahnak ami az este történt aztán úgy döntött, hogy nem szól senkinek. Idegesíteni sem akarta ?ket, és úgy gondolta nem kockáztatja meg, hogy bolondnak nézzék. Este újra egy partyra hívták szülei ?t is és Saraht is. Barátn?je próbálta rábeszélni, hogy menjen el, egy kicsit legyen emberek között. De ? ugyanúgy, mint eddig bár bocsánatot kért, de nem volt kedve emberekkel ismerkedni. Csak az indok volt más, de ezt csak ? tudta. Sarah megkérdezte, hogy haragudna-e rá, ha ? elfogadná a meghívást és elmenne? Kim rögtön megnyugtatta, hogy esze ágában sincs haragudni, s?t! Szívb?l kívánta, hogy érezze jól magát. Még azt is elmagyarázta, hogy Sarahnak üzleti érdeke is, hogy ott legyen, hiszen ezek az emberek vásárolhatják meg a képeit. ?t meglepte Kim szinte már lelkesedésbe átcsapó agitálása a partyra. Nem tudta mire vélni ezt a változást. Furcsa érzést keltett benne, mintha le akarná rázni. Sok estét töltöttek együtt, de azért nem volt ott minden nap. Ha belelendült volt úgy, hogy kés? estig festett. El?fordult, hogy Ted bejött Largoból, és elvitte vacsorázni. Ilyenkor mindig hívták Kimet is, de ? mindig más kifogással, ám kimaradt ezekb?l az estékb?l. Akadtak olyan napok is, mikor a férfi reggel jött Sarahért, elvitte Largoba, és ott festett. Este hazahozta, és együtt mentek Kimhez.

Sarah megkérte barátn?jét, hogy munka után ugorjon be hozzá, és segítsen kiválasztani a ruhát estére. Úgy is lett. Hosszú id? után, el?ször látta nevetni ?t. Miután Kim hazament, ezen sokáig gondolkodott Sarah. Mi olyan furcsa barátn?je viselkedésében? Aztán végiggondolva az eseményeket, rájött. Mintha egy titkot rejtegetne. Így viselkedett mikor még fiatalok voltak, és megismerkedett egy új fiúval, de még nem akart beszélni róla. ? tudta, hogy valami van és várta, hogy el?bb-utóbb elmondja. Ebben az esetben azonban, err?l szó sem lehetett. De akkor mit titkol? Mi történt, amit még neki sem mond el? „Nem faggathatom, mert akkor végképp bezárkózik. El?bb-utóbb megszólal.” – zárta le a témát, mert Danáék háza elé ért.

A jelenség nem ért véget. Kim a munkából, egyenesen rohant haza. Az apjának is felt?nt, hogy ahányszor hívta vacsorázni hozzájuk, mindig talált valami kifogást. Saraht is megkérdezték, és ? is elmondta, hogy hasonló tapasztalatai vannak. Aztán egyszer-egyszer váratlanul meglátogatták, de nem derült ki semmi csak az volt az érzésük, hogy zavarják valamiben. Azonban konkrét jelet nem találtak. Napközben tette a dolgát, nem volt semmi különös a viselkedésében, de délután úgy sietett haza, mintha otthon várná valaki. Barátn?je egyre kíváncsibb lett mi változott Kim életében, és egy délután ? is elment hozzá. Nem hívta fel, váratlanul jelent meg a háznál. A kapu nyitva volt, így nem kellett csengetnie. Óvatosan lenyomta a bejárati ajtó kilincsét, s az ajtó engedelmesen kinyílt. „Bárki nyugodtan bejöhetne. Ez nem jellemz? rá.” – gondolta nyugtalanul, miközben belépett.

Ezüst odaszaladt hozzá és a lábához dörzsöl?dött, de szerencsére nem nyávogta el magát. Letette szandálját, és halkan haladt a nappali felé. Üres volt. Tovább ment, a konyha felé. Benézett az ajtón, az is üres volt. „Ha nem lenne itt a két autó, azt hinném nincs is itthon” – lépett vissza. A fürd?szoba ajtaja el?tt állt, mely félig be volt hajtva. Lassan benyitotta. Kim a kád el?tt térdelve a sarkain ült, s állát a kád szélén nyugvó karjára támasztotta. Lassan mögé lépett, s akkor látta meg, hogy a kád tele van vízzel. Megrémült. „Mire készül?” – futott át az agyán. Még egyet lépett, s térde roppant egyet. Kim rémülten hátranézett.

– Hogy kerültél ide? A frászt hoztad rám! – mondta szemrehányón, miközben felállt.

– Nyitva volt a kapu, és a bejárati ajtó – szabadkozott. – Mit csináltál a kádnál? – fürkészte nyugtalanul.

– Csak néztem a vizet – legyintett, de hangjában csalódottság, szomorúság bujkált.

– Elmondod? – nézett a szemébe.

– Mire gondolsz? – próbált könnyedén beszélni.

– Kim! Kérlek, ne csináld! Gyerekkorunk óta ismerlek. Ne ködösíts, légy szíves! Valami történt. Ugye?

Kim megadó mozdulatot tett, és a nappaliba terelte barátn?jét. A kanapéra mutatott, és ? is oda ült. Lassan belekezdett, és elmondta mi történt. ? kis ideig gondolkodott, aztán azzal hozta összefüggésbe a szerinte képzel?dést, hogy Mark a vízben t?nt el, és hogy Kim nem tudja túltenni magát rajta. Kisebb vita alakult ki köztük, végül Kim engedett. Látszólag elfogadta Sarah érveit, de magában leszögezte, hogy igenis látta a Markot ábrázoló rajzot. Még beszélgettek egy ideig, aztán újra egyedül maradt.

Sarah hazafelé azon gondolkodott, hogy valaha is túl teszi-e barátn?je magát a történteken? Tovább tud-e lépni? Részben bosszús is volt, hogy ilyen dolgokat talál ki. „Egy kép a víz felszínén… Mi jön még?” Nem tudta eldönteni, hogy a szüleinek és Tednek elmondja-e, vagy várjon, hátha elmúlik ez az egész.

Ez után az eset után aztán Kim is elgondolkodott és úgy döntött, hogy rá kell er?ltetnie magát, hogy megpróbáljon túllépni a történteken. Többször vacsorázott a szüleinél és volt úgy, hogy Sarahval átbeszélték az estét. De a régi jó kedve továbbra sem tért vissza. Eltelt egy pár hónap, és hajlandó volt társaságba is menni. Bár tudták a szülei ismer?sei a történetét, többen próbáltak vele megismerkedni, de a partykon kívül nem volt hajlandó senkivel találkozni. Sok férfi sajnálta, mert bár nem volt örökké mosolygós – mint régen –, a szépsége még mindig leny?gözte ?ket. A szülei abban reménykedtek, hogy el?bb-utóbb megismer valakit, és ott folytatja az életét, ahol abbahagyta. De erre egyel?re nem is gondolt. Azonban annak is örültek, ami változott. Eljárt velük színházba, hangversenyre Sarah is elcsalta id?nként különböz? eseményekre, vásárolni. Akadtak hétvégék, amikor együtt elmentek Largoba Tedhez. Sokszor az egész csapat összegy?lt ilyenkor. Kim megköszönte, amit érte tett, és a férfi úgy vélte, hogy már csak id? kérdése és a lány újra a régi lesz. Ezt Sarahnak is elmondta. Úgy gondolta, hogy a nagyján túljutott.

Aztán eljött Mark elt?nésének az egy éves évfordulója. Sarahval megbeszélték, hogy kimennek a vízre és visznek ki virágból koszorút. Kim miután kivetetett pár szemet a fémszíjból Mark óráját hordta, s mivel vízálló volt, soha nem vált meg t?le. Úgy id?zítették, hogy abban az órában érjenek ki, mikor a fiú utoljára merült le. Ránézett az órára, és több gázt adott a Sell?nek. Épp id?ben értek oda. A koszorú mellé vettek szálas virágot is egy csokorral. Kim megállította a hajót. Aztán fogta a koszorút, egy puszit nyomott az egyik virágra, és csak annyit mondott halkan:

– Marknak – s rádobta a vízre.

Sarah is kimondta a fiú nevét, és egyenként szétszórta a vízen a virágokat. Egymás mellett álltak a korlátnak támaszkodva, s nézték a koszorút és a virágokat, ahogy ringatták a napfényben ragyogó hullám fodrok. Sarahnak megszólalt a mobilja. Bement a kajütbe, hogy felvegye. Ted kereste az évforduló miatt. Kim nézte a virágokat, s visszaemlékezett arra a napra egy éve. Könnyei a nap fényében gyémántként ragyogva hullottak a virágok közé a vízbe. Közvetlen el?tte megálltak a virágok, nem ringatóztak tovább. A vízfelszín kisimult, és vonalak jelentek meg. Egyre több, majd elrendez?dtek, és mintha fekete filctollal rajzoltak volna a vízre megjelent Mark feje ugyanúgy, mint a kád vizén. Kim el?re nyújtotta a karját, mintha meg akarná érinteni.

– Mark! – mondta elfúló hangon, könnyeit törölgetve. A vízen a szempár egyenesen ?t nézte, s mintha szomorú lett volna az arc. Kim fellépett a korlát melletti padra, átlépett a korláton s épp akkor ugrott, mikor Sarah elköszönt a férfitól. Ahogy felpillantott, nem látta barátn?jét ott, ahol el?tte állt. Kirohant. A koszorú félig elmerült, és a víz még mindig körkörösen fodrozódott ott, ahol a lány elt?nt. Kétségbeesetten kiabálta a nevét többször, míg a víztükör elsimult s csak a hullámok csapkodták a hajó oldalát. Kim nem bukkant fel.

Visszarohant a telefonért, s idegesen csengette Ted számát. Kapkodva, félig sírva mondta el, hogy mi történt. És azt, hogy ? nem tud úszni. A férfi próbálta nyugtatni, hogy azonnal hívja a csapatot, ?k hamarabb odaérnek, de ? is indul. Mikor befejezték a párbeszédet, Sarah lerogyott a padra. Ennyi id?t nem bírhatott ki leveg? nélkül. Már tudta, hogy elvesztették Kimet is, és ebben ? a hibás. Nem lett volna szabad megbíznia benne. Visszagondolva nem is értette, hogy nem jutott eszébe, hogy… Persze mint mindenki más, akivel valami rossz történik ? is mentségeket keresett.

Nem tudta mennyi id? telt el, mikor motorzúgást hallott. A fiúk jöttek felé. Ketten már be voltak öltözve. Ahogy mellé értek, ?k már mentek is lefelé. Amint átjöttek hozzá, akkor látta, hogy Rick, és Ivan maradt fent. Nem is köszöntek látszott, hogy rettent?en idegesek.

– Ezt nem hiszem el! Hogy jöhettél ki vele anélkül, hogy szóltál volna nekünk? Délutánra terveztük munka után, hogy jövünk. Szólni akartunk neki is. Nem hiszem el, hogy csak ennyi eszed van… – kiabált vele Rick elfúló hangon.

– Állj már le! – fojtotta bele a szót Ivan. – Azzal, hogy kiabálsz vele, nem változtatsz meg semmit!

– Nem gondoltam… – zokogta Sarah. Akart még mondani valamit, de a sírástól nem bírta folytatni.

Rick türelmetlen mozdulatot tett, majd csíp?re tette a kezét, s megállt a korlátnál. Ivan leült Sarah mellé, és magához ölelte. ? csak sírt tovább. Egy id? múlva, meghallották Ted hajójának motorját. Sápadt volt, mikor átlépett hozzájuk. Ivan felállt, s kezet fogtak. Rick csak bólintott, s azonnal visszafordult, s a vizet nézte. Sarah arcát a kezébe temette, s vigasztalhatatlanul sírt. Ted mellé ült, átölelte a vállát, és csitítgatni kezdte, majd kérte, hogy mondja el, mi történt.

Sarah nem tudott megszólalni, Rick válaszolt helyette:

– Mi történt?… Úgy történt, hogy kijött Kimmel az évfordulóra! Meg sem fordult a fejében… – ütögette ujjaival a homlokát a fiú dühösen – mert ennyi esze van… ahelyett, hogy nekünk szólt volna, hogy Kim ki akar jönni… – hangja kioktató, és gúnyos volt.

Ted még sosem látta ilyennek az évek alatt, amikor együtt dolgoztak. „Még ha igaza is van”… – gondolta.

– Rick! Fogd be! – szólt rá halkan, de ellentmondást nem t?r? hangon.

– Bocs! – mondta kelletlenül, s visszatért a korláthoz.