Lehajtott fejjel ülnek, kezükben egy-egy üveg sör. A fiatalabb – van negyven is -, szájához emeli az üveget, de egy pillanatra mozdulatlanságba merevedik, és az üveget még mindig a szája elé tartva szólal meg.
– Azt mondta, hogy forró nyarunk lesz? Én úgy hallottam, hogy nagyon is h?vös. Még augusztusban is harminc fok alatt lesz.
– Pedig lesz még harminchét is.
– Ugyan, honnan veszi? Olvasta valahol?
– Nem kell nekem ahhoz olvasni semmit, hogy tudjam, milyen nyarunk lesz. Tudom, és kész.
A fiatalabb most nagyot kortyol a sörb?l, de nem éri be az öreg magyarázatával.
– Micsoda maga, id?jós?
– Olyasmi.
– Ha csak úgy nem.
– Nézze – mondja kissé emelt hangon az öreg –, nem az a lényeg, hogy mit írnak az újságok, vagy mit mond a meteorológia, az a fontos, hogy érezze, a tudat alatt meggy?z?dése legyen, hogy az úgy van, amit gondol. Nincs ebben semmi különös. A hit a fontos. Érti ezt?
– Hogyne érteném, nem vagyok én olyan primitív, amilyennek látszom.
– Mert például, mire jó az a sok tévé, meg rádió? Mindegyik mást mond. Maga meg döntse el, mi az igaz? Nem kell annyi, elég egy, vagy kett?.
– Mint régen?
– Vagy mondjuk, ott vannak az újságok. Nem pazarlás az a sok, különböz? sajtótermék? Mennyivel könnyebb eligazodni a világban, ha egy napilap van, amely mindig az igazat mondja, és nem zavarja össze az emberek fejét, különböz?, ellentmondásos hírekkel. Nem lenne ez a sok bizonytalanság, mindenki azt tudná, amit tudnia kell, nem terhelnék felesleges információkkal.
– Igaza van. Itt van például az iskolarendszer. Minek az a sokféle tanulnivaló? Egy tanterv kell, és a szerint kellene összeállítani a tanagyagot. Ha mindenki ugyanazt tanulja, sokkal egyszer?bb a megméretés is. Egységes érettségi, és nincs gond a felvételikkel. Az lenne az igazi esélyegyenl?ség.
– Kezdi kapizsgálni – mondja az öreg, és most ? is iszik a söréb?l egy kortyot. – Lehet, hogy elrontottunk valamit? Ez a nagy liberalizmus nem tesz jót a világnak. Mindenki azt csinál, amihez kedve van. Nem lehet egyszerre ennyi igényt kielégíteni. Valahol határt kell szabni ennek a féktelen pazarlásnak.
– Bizony, a szabadság sokba kerül. Szóval, azt mondja meleg nyarunk lesz?
– Nem, ezt a szót ne használja! A meleget nem szeretjük. Forró, ez a jó szó, forró nyarunk lesz.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.06. @ 12:00 :: Horváth János
