Horváth János : Forró nyár

Lehajtott fejjel ülnek, kezükben egy-egy üveg sör.

 

Lehajtott fejjel ülnek, kezükben egy-egy üveg sör. A fiatalabb – van negyven is -, szájához emeli az üveget, de egy pillanatra mozdulatlanságba merevedik, és az üveget még mindig a szája elé tartva szólal meg.

– Azt mondta, hogy forró nyarunk lesz? Én úgy hallottam, hogy nagyon is h?vös. Még augusztusban is harminc fok alatt lesz.

– Pedig lesz még harminchét is.

– Ugyan, honnan veszi? Olvasta valahol?

– Nem kell nekem ahhoz olvasni semmit, hogy tudjam, milyen nyarunk lesz. Tudom, és kész.

A fiatalabb most nagyot kortyol a sörb?l, de nem éri be az öreg magyarázatával.

– Micsoda maga, id?jós?

– Olyasmi.

– Ha csak úgy nem.

– Nézze – mondja kissé emelt hangon az öreg –, nem az a lényeg, hogy mit írnak az újságok, vagy mit mond a meteorológia, az a fontos, hogy érezze, a tudat alatt meggy?z?dése legyen, hogy az úgy van, amit gondol. Nincs ebben semmi különös. A hit a fontos. Érti ezt?

– Hogyne érteném, nem vagyok én olyan primitív, amilyennek látszom.

– Mert például, mire jó az a sok tévé, meg rádió? Mindegyik mást mond. Maga meg döntse el, mi az igaz? Nem kell annyi, elég egy, vagy kett?.

– Mint régen?

– Vagy mondjuk, ott vannak az újságok. Nem pazarlás az a sok, különböz? sajtótermék? Mennyivel könnyebb eligazodni a világban, ha egy napilap van, amely mindig az igazat mondja, és nem zavarja össze az emberek fejét, különböz?, ellentmondásos hírekkel. Nem lenne ez a sok bizonytalanság, mindenki azt tudná, amit tudnia kell, nem terhelnék felesleges információkkal.

– Igaza van. Itt van például az iskolarendszer. Minek az a sokféle tanulnivaló? Egy tanterv kell, és a szerint kellene összeállítani a tanagyagot. Ha mindenki ugyanazt tanulja, sokkal egyszer?bb a megméretés is. Egységes érettségi, és nincs gond a felvételikkel. Az lenne az igazi esélyegyenl?ség.

– Kezdi kapizsgálni – mondja az öreg, és most ? is iszik a söréb?l egy kortyot. – Lehet, hogy elrontottunk valamit? Ez a nagy liberalizmus nem tesz jót a világnak. Mindenki azt csinál, amihez kedve van. Nem lehet egyszerre ennyi igényt kielégíteni. Valahol határt kell szabni ennek a féktelen pazarlásnak.

– Bizony, a szabadság sokba kerül. Szóval, azt mondja meleg nyarunk lesz?

– Nem, ezt a szót ne használja! A meleget nem szeretjük. Forró, ez a jó szó, forró nyarunk lesz.

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth János
Szerző Horváth János 161 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.