Vandra Attila : Irodalmi kávéház Brassóban

Az irodalmi kávéházak hangulatát idézték fel a brassói Áprily Lajos F?gimnáziumban megtartott író-olvasó találkozón.

 

Valamikor, a ‘kilenszázharmincas években Brassó még Délkelet-Erdély kulturális központja volt. Itt született Áprily Lajos, itt alkotott Szemlér Ferenc…  Nem sorolom tovább. A Brassói Lapok Erdély egyik legnagyobb példányszámú lapja volt, mely nemcsak újság, de kulturális lap is volt. S jött a kommunista diktatúra, a Brassói Lapokat Új id?kre kellett keresztelni. S jött a cenzúra, megsz?nt a Redut, a magyarság kulturális központja. A Brassói Lapok átkeresztelve, majd nevét visszakapva túlélte a diktatúrát. De azt a szerepet, amivel rendelkezett, már nem tudta ellátni. A hetvenes években még az Unirea” (Egyesülés) középiskolába költöztetett és román iskolával “egyesített” középiskolában létezett egy Arany János Irodalmi Kör. Havonta megszervezett üléseire tömve telt meg irodalomkedvel? diákokkal és feln?ttekkel az iskola díszterme. Aztán 1978-ban Dr. Szikszai Jen?t, az irodalmi kör vezet? tanárát behívatta a hírhedt szekuritáté. Másnap felakasztva talált rá a felesége a lakásuk padlásán. Öngyilkos lett, vagy mégse? Sokat találgattuk. Mindig elítélte az öngyilkosságot.

 

    Furcsa módon a 89-es fordulat nem hozta vissza a régi szép id?ket. A brassói, egyre fogyó színházkedvel?let busz viszi a Szentgyörgyi színház bérletes el?adásaira. Az irodalmi kör nem alakult újra. A szórványban él? brassóiak egyre kevésbé számítanak közösségnek. A fiatalság nem olvas már, inkább az internet vonzásának enged. A kábeltévé is er?s versenytárs a könyvvel a szabadid?ért való versenyben. A feln?ttek egyre több másodállást vállalnak. Egyre kevesebb a szabadid?, s egyre kevesebb a “jó példa” az irodalom m?velésére.

    E hangulatban merült fel egy irodalmi kávéház születésének a gondolata, hol nemcsak együtt lehetnek az irodalomkedvel?k, hanem megismerhetjük egymást, egymás írásait, elbeszélgethetünk, és nem utolsó sorban tudjuk, hogy vagyunk irodalomkedvel?k. 2009. XII. 10-én az Áprily Lajos F?gimnázium biológia termében szerveztük meg ezt az els?  találkozót.

 

    Az irodalmi kávéházat Ambrus Attila nyitotta meg, a Brassói Lapok f?szerkeszt?je, ki beszédében emlékezett a “régi szép id?kre” s felajánlotta a Brassói Lapok segítségét. Majd Szász Ferenc mesélt azokról az id?kr?l, amikor a szekuritátéval gy?lt meg a baja azért, mert verseket írt. Ezután Kovács József, Ugron Levente és Vandra Attila olvasta fel írásait. Felolvasásaik közben diákok szavaltak  klasszikus költ?ink m?veib?l. Egyikük, a Nagyajtáról való Bihari Csilla Rozália saját (Héttoronyban is megjelent) versét adta el?. Befejezésül Márk Attila szeneszerz? és énekes megzenésített verseket adott el?.

 

    “Voltunk, vagyunk, s lesztek!” – hangzott el Vandra Attila biztatása a f?leg diákokból álló közönségnek.

 

    A következ? találkozóra majd a tavasszal kerül újra sor. Így tervezzük.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.