Negyedik kép
Szín: Ugyanaz.
Első jelenet
(Huzat; később Bamba, Csókos.)
Huzat egyedül van a színen, Elvirát parodizálja.
Huzat (Gúnyosan, hangosan elmélkedik.):
Diskurzus! Még hogy diskurzus! Nehogy már teleeresszem a gatyámat! (Elvirát utánozva) Senki se zavarjon, mert Lajoskámmal diskurálok. A naccsága! Tíz éve még kanállal ette a rántott húst, most meg diskurál. Hát én betojok!
Csókos, Bamba be.
Bamba:
Mi van Huzat? Huzatot kaptál, hogy magadba pofázol?
Huzat:
Jaj, ne idegeljetek már! Nemsokára érkezik Igor fater meg az ő Másenkája. Lesz itt olyan diliház, de olyan, hogy lehidalunk!
Csókos:
Lesz a francokat. Az ütődött Luigi megkéri a dundi Mása kezét, azt az meg egy jót röhög rajta! Esküvő nuku, birodalom nuku.
Bamba:
Nono! Csak lassan a testtel, óvatosan. (Sejtelmesen folytatja.) Elmondok nektek egy nagy titkot persze, ha köztünk marad.
Huzat:
Hallgatunk, mint a sír!
Bamba:
Az kevés kispofám! Inkább kussoljatok! (Suttog, magára mutogat.) A Mása belém szerelmes, úgyhogy én leszek a Keresztapa, minden gengszterek ura. De ti erről nem tudtok! Értve vagyok?
Csókos:
Ha-ha-ha-ha! Beléd? A Mása? Hallod ezt, Huzat? Ezt meg honnan veszed, te szerencsétlen? Még hogy Keresztapa! Uraim és hölgyeim, kérem, álljanak föl, a Bamba klán főnöke érkezik! Ha-ha-ha-ha! Hát én beszarok a röhögéstől! Esküszöm, hogy beszarok!
Bamba:
Kuss! Fogd már be! Emlékeztek, amikor a Donnal elutaztunk Kievbe?
Huzat:
Persze. Úgy hánytál a repülőn, mint a lakodalmas macska.
Csókos:
Kutya.
Huzat:
Mindegy. Hányt és kész.
Bamba:
Na, ott történt. Egyik este ketten maradtunk Másenkával. Vodkát ittunk ringlivel. Én letérdeltem elé (letérdel) így, és azt mondtam neki: já ljubju, Mása!
Csókos:
Jaj de romantikus. És te milyen jól beszélsz spanyolul!
Bamba:
Ez orosz te ökör! És akkor az én Másám megsimogatta a homlokomat, és azt mondta nekem: begemót Bámbá!
Huzat:
Hu! Egész beleborzongtam! És az mit jelent, te állat?
Bamba:
Tudja a rosseb, de nagyon szépen hangzott.
Csókos:
És aztán mi történt?
Bamba:
Mindketten ágyba bújtunk.
Huzat:
A Másával? Pfuj de gusztustalan! Neked azért van ám gyomrod apukám!
Bamba:
Neki meg pénze! De különben is mit képzelsz róla? Az egy erkölcsös lány. Mindketten a saját ágyunkba.
Csókos:
Na jól van, elég ebből a baromságból. Hol van a Főnökasszony?
Bamba:
Akkor is enyém lesz a Mása, ha megpukkadtok!
Csókos:
Jól van, a tied lesz, ha van hozzá gusztusod! De hol a naccsága, mert a képviselő úr most telefonált, ő is tiszteletét teszi a temetésen.
Huzat:
Fent van Lajoskánál. Diskurálnak.
Második jelenet
(Előbbiek, Elvira, Lajoska, Szivacs.)
Elvira, Lajoska, Szivacs be.
Elvira (Papírlap a kezében, odaadja Bambának.):
Itt a lista, kiket látok szívesen a temetés utáni vacsorán. Bamba! Intézzétek el, hogy mindenki itt legyen, akinek a neve a papíron szerepel.
Bamba (Meghajol, elveszi a papírt.):
Értettem, Keresztanya! Gyerünk fiúk!
Bamba, Csókos, Huzat el.
Elvira (Lajoskának):
Lajos! Nemsokára üt az óra!
Lajoska:
Igen mama! Nemsokára dél van, ebédidő.
Elvira:
Kit érdekel az ebéd, te ostoba, amikor a szerelem órája üt.
Lajoska:
Na de anyám! Hiszen csak most halt meg az apám, s te máris szerelmes vagy?
Elvira:
Nem én, te ökör, hanem te!
Lajoska:
Szóval tudsz róla? Sejtettem, hogy sejted. Igen anyám, szeretem őt! Szeretem a száját, a haját, a karcsú derekát! Szeretem a fitos nóziját, imádom a csilingelő nevetését, rajongok a hangjáért.
Elvira:
Jól van fiam, rendben van, de azért ne ess túlzásokba. Nem annyira szép az a Mása Kolobjov. De ha te úgy látod, annál jobb.
Lajoska:
Kicsoda? A Mása? Kell a rossebnek az a pöfeteggomba! Én a Krajcsovics Giziről beszélek anyám! Az ő szájáról, hajáról, karcsú derekáról … istenem … de szeretem!
Elvira:
A Krajcsovics lányról? Te meg vagy zavarodva, fiam! Hát mije van annak? Az egy csóró!
Lajoska:
Mit számít, hogy szegény, amikor szeretem?!
Elvira:
Nem szereted, megértetted? Neked gyűrűs menyasszonyod van, és elveszed feleségül, punktum!
Lajoska:
De anyám! Én a Gizit szeretem!
Elvira:
Kuss, nem akarok erről többet beszélni! Mondd meg annak, annak a nőnek, hogy tévedtél, mást szeretsz. Lódulj!
Lajoska:
Nem mondhatom meg neki anyám!
Elvira:
Miért, te ostoba?
Lajoska:
Mert még azt sem tudja, hogy szeretem. Nem mertem neki elmondani. (Felragyog az arca.) De nála biztos olcsóbb egy menet, mint a Másánál.
Elvira:
Mi bajod van megint?
Lajoska:
Tényleg, anyám, vennem kell egy sapkát.
Elvira:
Egy sapkát? Most hogy jön ez ide?
Lajoska:
Ugyan anyám! Nem vagyok már gyerek! Mindent tudok!
Elvira:
Állj! Lemaradtam valamiről?
Lajoska:
Nagy dolog az udvarlás anyám! Tudod, fortélyai vannak.
Elvira:
Mit nem mondasz? Szóval te leszel a fortélyos szívtipró! Így van?
Lajoska:
Persze, anyám! A Gizinél.
Elvira:
Na, elég ebből! Azonnal a szobádba takarodsz, és csak akkor jössz elő, ha a menyasszonyod megérkezik. Megértetted? Na tünés innen!
Szivacs:
Szólhatok, úrnőm?
Elvira:
Persze! Csak nem itt, és nem most!
Lajoska:
Szivacs bácsi, segítsen!
Szivacs:
Elvira!
Elvira:
Befejeztétek? Szivacs, neked pofa be, Lajos, menj a szobádba! Mély gyászomban magányra vágyom.
Lajoska:
Na de anyám! Értsd meg…
Elvira:
Kifelé! Tünés!
Szivacs (Átöleli Lajoska vállát.):
Gyere fiam, anyád gyászol, hagyjuk őt magára.
Lajoska, Szivacs el. Huzat be.
Huzat:
Asszonyom, a Rendőrkapitány úr kint várakozik.
Elvira:
Morózus?
Huzat:
Persze! Ezek mind morózusak!
Elvira:
A nevét kérdeztem te szerencsétlen! A neve Morózus?
Huzat:
Nem faggattam én asszonyom, de elég rossz kedve van, az biztos.
Elvira:
Na jól van, küldd be, itt várakozzon. Nekem még van egy kis dolgom.
Mindenki el.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: S. Szabó István
