Csordás László : Johann Wolfgang Goethe: A Tündérkirály

Goethe talán legismertebb verse az én értelmezésemben.

A Tündérkirály
(Der Erlkönig)

Ki hajráz éj s vihar ködében?
Egy apa, lovon, fia ölében;
Félti, karolja, fogja kezét,
H?köl, meg-megáll, nagy lázban ég.

“Fiam, orcádon mi fájdalom?”
‘Apám, a Tündérkirály, ott oson!
Fején korona, palástban díszeleg!’
“Fiam, ott csak ködfátyol lebeg.

Gyermekem, jöjj velem, jer!
Játék vár rád, özönnel.
A réten színes virág fakad,
S anyám tarka ruhákkal fogad!”

‘Nézd, nézd, nem látod apám?
A Tündérkirály vár reám!’
“Nyugodj gyerek, tudhatod,
Széllel fútt lombok azok.

Kicsi fiam, jöjj, jöjj velem,
Lányaim várnak édesen,
Csintalanul csillog szemük,
Majd játszol, táncolsz velük!”

‘Apám, apám, vérem tüzel,
A Tündérlányok már közel!’
“Fiam, fiam, nézd! Látod? Ott,
Csak korhadó ág ragyog –

Szeretlek fiam, szívem bizsereg,
Mondd, mondd hát: jössz, vigyelek?”
‘Várj, fogj még apám, apám,
A Tündérkirály kínt súlyt reám!’

Megremeg az apa, vágtat egyre,
Sóhajt ölében gyermeke…
Megérkezik, liheg, és jaj! Kínok!
Karja közt kisfia halott.

 

 

Der Erlkönig

1. Wer reitet so spät durch Nacht und Wind?
Es ist der Vater mit seinem Kind;
Er hat den Knaben wohl in dem Arm,
Er fasst ihn sicher, er hält ihn warm.

2. Mein Sohn, was birgst du so bang dein Gesicht?-
Siehst, Vater, du den Erlkönig nicht?
Den Erlenkönig mit Kron und Schweif?
Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif.

3. “Du liebes Kind, komm, geh mit mir!
Gar schöne Spiele spiel ich mit dir;
Manch bunte Blumen sind an dem Strand;
Meine Mutter hat manch gülden Gewand.”

4. Mein Vater, mein Vater, und hörest du nicht,
Was Erlenkönig mir leise verspricht?
Sei ruhig, bleibe ruhig, mein Kind!
In dürren Blättern säuselt der Wind.

5. “Willst, feiner Knabe, du mit mir gehn?
Meine Töchter sollen dich warten schön;
Meine Töchter führen den nächtlichen Reihn
Und wiegen und tanzen und singen dich ein.”

6. Mein Vater, Mein Vater, und siehst du nicht dort
Erlkönigs Töchter am düstern Ort?
Mein Sohn, mein Sohn, ich seh es genau;
Es scheinen die alten Weiden so grau.-

7. “Ich liebe dich, mich reizt deine schöne Gestalt;
Und bist du nicht willig, so brauch ich Gewalt.”
Mein Vater, mein Vater, jetzt faßt er mich an!
Erlkönig hat mir ein Leids getan!

8. Dem Vater grauset’s, er reitet geschwind,
Er hält in den Armen das ächzende Kind,
Erreicht den Hof mit Mühe und Not;
In seinen Armen das Kind war tot.

 

Legutóbb szerkesztette - Csordás László
Szerző Csordás László 22 Írás
1988. április 19-én születtem Kárpátalján. Az UNE magyar nyelv és irodalom szakán vagyok végzős. Érdeklődési körömbe tartozik: a kortárs irodalomtörténet, műfordításelmélet, költészetesztétika és olvasásszociológia. Főleg orosz és ukrán, ritkán angol, német és francia nyelvből fordítok. Szerintem verset fordítani nem lehet, de azért próbálkozhatunk vele.