Böröczki Mihály - Mityka : Mint a madarak télen

Zöldje felejtett

fák kérgén kaparásznak,

és csak a létfenntartáshoz elég

csip-csup ennivalóért

bújnak a hóba –

én alig ízlelt csókok szünetében

sejlem az ízedet édes,

télszunnyadt tájaidon

hallom a csönd suhogását,

s úttalan útjaimat araszolva

bóklászok messzi utánad.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.12.04. @ 08:47 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.