H.Pulai Éva : Claudio Magris kapta a német könyvszakma Béke díját.

Claudio Magris olasz írót és irodalomtudóst tüntették ki vasárnap a német könyvszakma békedíjával.

 

Egy Magyarországon is jól ismert olasz író, Claudio Magris kapta vasárnap a német könyvszakma hagyományos Béke díját. Sokak szerint Umberto Eco után az olasz irodalomban ? a legismertebb, saját hazájában is rendkívüli népszer?, és az elmúlt években kétszer is volt a magyar könyvfesztivál vendége.

 

Az 1950-ben alapított Béke díjról tudni kell, hogy az egyik legrangosabb irodalmi, egyben társadalmi kitüntetés, németeknek és külföldieknek is adható. A díjat hagyományosan a frankfurti Nemzetközi Könyvvásár zárónapján adják át, els?sorban íróknak. A díjnak eddig két magyar állampolgár kitüntetettje is volt, 1991-ben Gyorgy Konrad, 2004-ben pedig Peter Esterhazy, de a korábbi kitüntetettek listáján szerepel Václav Havel, Susan Sonntag, Jürgen Habermas és Orhan Pamuk is. Csupa hitelesnél hitelesebb, az európai kultúrát meghatározni akaró globalista szemlélet?, a média által tömjénezett és fejedelemmé ütött író.

 

Magris esszéistaként is elismert, szül?városában, a trieszti egyetemen modern német irodalmat tanít már 1978 óta. Ezenkívül rendszeresen publikál közéleti cikkeket a Corriere della Sera cím? olasz nyelv? napilapban. Az igazi nemzetközi sikert a fentebb már idézett, 1986-os Duna cím? könyve hozta meg számára. Az útiregény a Duna németországi forrásától a fekete-tengeri deltáig követi végig a folyót, egyfajta melankolikus, nosztalgikus iróniával mesélve a mellette lakó népekr?l. A folyam Magris kedvenc allegóriájának, a Mitteleuropának szemléletes metaforája, ahogy görgeti a kulturális hordalékot egyik országból a másikba. A regényes-esszéisztikus úti napló nagy sikert aratott Európában.

 

Magris másik nagy irodalmi vállalkozása a Kisvilágok cím? regény, amely szintén utazás, kicsit regényesebb és rövidebb: egy trieszti kávézóból – az író törzshelyér?l – indul, és onnan néhány lépésnyire, a Sacro Cuore templomban fejez?dik be, ám közben egyfajta “K.u.K.-Ulysses”-ként bebarangolja Trieszt, Friuli, a lagúnavidék, valamint Torino és Dél-Tirol környékét. Érdekesség, hogy az igazi Joyce szintén évekig élt Triesztben, itt fogant meg benne az Ulysses ötlete. Magyarországon idén jelent meg Magris újabb m?ve, a Vaktában, amely még sz?kebbre húzza az utazás látószögét, ezúttal egy bomló elméb?l indulunk nagy útra.

 

Az író nagy lélegzet?, regényes útirajzai szép elismeréseket kaptak: a Duna a Bagutta-díjat, míg tíz évvel kés?bb a Kisvilágok a Strega-díjat nyerte el. Magris más kitüntetéseket is begy?jtött, például az Erasmus-díjat 2001-ben.

 

Magris számos esszét írt E.T.A. Hoffmann-ról, Henrik Ibsen-r?l és Jorge Luis Borges-r?l

 

Érdemes jobban megismernünk az olasz írót, aki olyan, általunk is ismert és közeli témát boncolgat szívesen m?veiben, mint a “közép-európaiság – figyeli a régióban zajló változásokat, és nem rejti véka alá aggodalmait sem: “Az utóbbi évek politikai változásainak köszönhet?en megsz?nt a közös sors tudata, ami ezeket az országokat összef?zte. Nagy a veszélye annak, hogy a nacionalista indulatok lerombolják az együvé tartozás, az egy kultúrkörhöz tartozás érzését” – mondta egy interjúban pár éve.

 

Magyarul megjelent m?vei: Duna (1992), Egy másik tenger (1993), Kisvilágok (2002) és Vaktában (2007).

 

Magris mellett Kertész Imre volt a frankfurti könyvvásár másik legnagyobb kitüntetettje.  

 

„Aki hosszabb ideig a kisebbség szerepét volt kénytelen játszani, és minden erejét identitása meghatározására és meg?rzésére fordította, az hajlik rá, hogy akkor is így viselkedjen, amikor már nincs rá szükség. Aki csakis önmaga felé fordul, csakis saját identitása megszilárdítására koncentrál, és folyton azon igyekszik, hogy kicsikarja a kijáró tiszteletet, annál fennáll a veszély, hogy minden erejét a védekezésnek szentelve, besz?kíti tapasztalatainak horizontját, és a világgal való kapcsolata kisszer?vé válik.

 

Kafka, bár leny?gözte a zsidó gettó élete és irodalma, határozottan és szomorúan állapítja meg, hogy egy írónak el kell szakadnia a kis népek irodalmától, mivel ezek a népek, arra lévén kényszerítve, hogy védekezzenek a küls? befolyások ellen, annyira belemerülnek a túlélésért folytatott harcba, hogy nem t?rnek meg a soraikban egy nagy írót. Giuliano Baioni írja, hogy Kafka tudatosan lett azzá a nagy íróvá, akit egy elnyomott kisebbségi irodalom, amely nemzeti és kulturális identitását védelmezve pozitív, vigasztaló hangokra vágyik, kénytelen elutasítani, mert a Kafka-féle író ?rt támaszt maga körül, megbontja az egységet, fenyegeti a közösség összetartozását.”

(Claudio Magris: Duna. Kajtár Mária fordítása. 243-244. o.)

 

 

Forrás:

Magyar Rádió nyomán – Szent Korona Rádió

[origo]

epa.oszk.hu/ 

Részlet Claudio Magris Mikrokozmoszok cím? könyvéb?l:

http://www.inaplo.hu/nv/200103/08.html

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1131 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva