csendet súg a hajnal
szobám h?s mélyébe,
harmatcseppet csempész
virágok kelyhébe
csalfa álmot simít
szenderg? szememre,
aztán tovasiklik
gúnyosan nevetve
botor álmom hazug,
azt meséli lágyan:
eljöttél és itt vagy –
– teljesült a vágyam
majd kibomlott haját
megrázza a reggel,
s ébreszt?t rikoltoz
friss rigósereggel
képzeted elillan –
– ébredeznék mélán,
ahogy fénye csillan
szép napunknak énrám
gy?rt leped?m ránca
testemen hagy mintát,
álmom nyoma szívem
falára ró stigmát
vágyam halk himnuszát
csendesen dúdolom,
hisz még most is veled
múlik s indul napom
