Kőmüves Klára : Egymásba gyógyulunk

 

Ülök a parton,

térdem faldosta víztükörbe nézek.

Benne fáradt ráncaid feszülnek,

melyeket mosolyod mintájára vésett az élet.

Felkavarlak, felkavarsz te is.

Hinni volna jó az álmot, de

te még sebeket vársz a naptól,

minden pirkadattól,

s hogy téged sebeznek,

vagy magad tüskéibe mártódsz,

nem számít már, szakad az árboc.

Háborog a tenger,

utolérnek idegen ingerek,

vak indulatba kapsz

s falhoz csapva tárgyakat, üzensz.

Senkit sem bántanál,

magad dühében fuldokolsz.

Könnyű a kérdés, nehéz a válasz,

A holnap mely testben lapul?

Hosszú évek lelkes vándorlásai

rogyasztották a lábaink,

útkereszteződés mellett ott a kő.

Két irányból egy célra kaptuk fel fejünk,

egyszerre vánszorogtunk,

most épp kifulladunk.

 

Látom már, az Istentől mi egy követ kapunk,

öledbe ülök, hátha egymásba gyógyulunk!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.08.29. @ 07:44 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 685 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))