S. Szabó István : Utazás

*

 

 

 

 

Az utazási iroda vezetője nyugtalanul forgolódott álmában. Cége, a Nudi Tours, a konkurrenciaharcnak köszönhetően a csőd szélére került. Végül kénytelen volt alkalmazottait elküldeni, pár utat lemondani, és átszervezni egész addigi életét. Könyvelője szerint azonban ez sem menti meg cégét a végtől. Teljesen magára maradt. Ő volt a tulajdonos, a főnök, az alkalmazott és a takarító egy személyben. Még szerencse, hogy jelenleg nincs csoportja külföldön, mert elképzelhető, hogy nem tudná őket hazautaztatni.

    Összevissza csapódtak gondolatai, amikor megcsörrent a telefon. Kellemetlen berregése kiverte az álmot a szemeiből. Automatikusan nyomta be a zöld gombot, közben tekintete az órát kereste. Hajnali két óra volt.

    — Halló! — szólt bele a kagylóba, és feltette szemüvegét.

    — Megcsal az a szemét! Hallod, Mariann?! Megcsal! — zokogta bele barátnője a fülébe.

    — Ki csal meg, kit csal meg? — kérdezte értetlenül.

    — A Béla, engem! — rikácsolta, szinte önkívületben, majd hirtelen hangot váltott, és tárgyilagosan közölte hangon folytatta.   

    — Kirúgom! Takarodjon! Én meg elutazok egy váló útra!

    — Milyen útra? — kérdezte izgatottan, és beindult a fantáziája.

    — Holnap megkereslek! — közölte vele barátnője, és bontotta a vonalat.

    Innen kezdve nem bírt magával. Terveket kovácsolta, majd mindet elvetette egy jobbnak tőnő ötlet miatt, majd azt is sutba dobta. Veszettül gondolkozott, aztán beült a számítógéphez és munkához látott.

 

Hatkor már az irodában volt. Kiragasztotta a frissen kinyomtatott plakátokat, aztán felhívta néhány ismerősét, és hosszan ecsetelte elképzelését. Amikor ezzel is megvolt, akkor a különféle kereskedelmi rádiók marketing osztályát hívta, és megrendelte a cég legújabb reklámszövegét. Tíz órára minden a helyére került. A rádió bemondta az első reklámot. Háromnegyed tizenegykor idősebb házaspár lépett be az ajtón.

    — Jó napot kívánok — köszönt a férj illedelmesen, és lekapta fejéről a kalapot. — Utazni szeretnénk.

    Felesége szélesen mosolygott.

    — A legjobb helyen járnak, kedves uram! — mondta Mariann. — Kérem, foglaljanak helyet. Kávét, teát?

    — Mi csak utazni szeretnénk — mondta az asszony.

    — Milyen alkalomból? — kérdezte Mariann. — Cukrot?

    — Nem, köszönöm — mondta a férj. — Nem értem a kérdését?

    — Üzleti út, nászút?

    — Á, nem! Csak úgy, el! Tetszik tudni, hogy értem.

    — Persze — bólintott Mariann, és észrevétlenül eléjük tolta az éjjel készült szórólapok egyikét.

    — Csak úgy, el innen! — ismételte meg az asszony.

    — Tetszik tudni, megígértem az én kedvesemnek, hogy elutazom vele — mondta a férj, és szeretetteljesen nézett feleségére. — Tudja, most lesz a házassági évfordulónk.

    — Bizony, bizony — bólogatott a feleség. — Huszonöt év, jóban, rosszban.

    — Ez nagyszerű! — ujjongott Mariann. — Nagyszerű váló útjaink vannak, óriási kedvezménnyel!

    — Mit tetszett mondani — hüledezett a férj. — Milyen utak?

    — Váló utak kérem! Ahogy vannak nászútjaink, úgy vannak váló útjaink is! Itt van mindjárt Trnkava!

    — Mi nem akarunk válni — mondta halkan a feleség.

— Nyugalom édes asszonyom, nyugalom! — csitította őt Mariann. — Mindenki így kezdi, aztán nagyon szép kis válóperek kerekednek útjaink során. Tehát Trnkava. Középkori vár, fantasztikus csajok, fess, csinos férfiak, tenger, ital, étel, mi szem-szájnak ingere. Itt van a katalógus, meglehet nézni.

    A férj a katalógust lapozgatta, szeme meg-megakadt a sűrűn előforduló gyönyörű lányokon.

    — Kik ezek a csinos lányok? — kérdezte végül.

    — ők azok — felelte Mariann —, akik garantálják, hogy ön és kedves felesége elváljanak. Tai masszázs, szex masszázs, egy kis flört, andalgás a tengerparton, érti ugye?

    — Nem rossz! — felelte a férj.

    — Tedd le azonnal! Mit akarsz te más nőktől? — kiabálta vészjósló hangon a felesége, és kikapta férje kezéből a kiadványt.

    — Kis türelmet asszonyom! — mondta mosolyogva Mariann. — Magának is van itt valami.

    Ezzel a feleség kezébe nyomott egy másik prospektust. Az asszony megnyalta szája szélét.

    — Ez igen — dünnyögte magában, amint meglátta a sok kigyúrt, nap barnította férfi fotóját. — Hm. Hol is van ező — kérdezte.

    — Te most mit nézel, fiacskám? — kérdezte a férj, és gyanakodva nyújtogatta a nyakát.

    — Igazi férfiakat! — mondta az asszony. — Tehát, hol is van ez?

    — Trnkaván — felelte Mariann, és tudta, hogy jó úton jár.

    — És ha nem akarok elválni? — kérdezte hirtelen a férj.

    — Ugyan már, fiacskám, ne légy hülye! — mondta neki a felesége. — A Pósáék is elváltak, mégis milyen jól megvannak egymással.

    — Na jó — mondta a férj —, csak eljátszadoztam a gondolattal. Trnkaván könnyű válni?

    — Uram! — felelte Mariann. — Trnkaván garantált a válás. Kihelyezett munkatársaink éjjel-nappal az ön és kedves felesége rendelkezésére állnak. A válás bármikor kimondható.

    — Éjjel is? — kérdezte áhítattal az asszony.

    — Éjjel is — nyugtatta meg Mariann.

    — Fantasztikus egy hely! — lelkendezett a férj.

    — Nekem mondja, édes uram?! Én már négyszer váltam Trnkaván — hazudta Mariann.

    — Jaj, Punculikám! — bújt oda férjéhez az asszony. — Utazzunk Trnkavára! Már alig várom, hogy ott lehessek.

    — Utazunk, naná, hogy utazunk! — lelkendezett a férj, és befizette az utazás költségeit.

   A reklámhadjáratnak köszönhetően egy hét alatt összegyűlt egy repülőgépre való, válni akaró házaspár.

Alig várták, hogy Trnkavára érjenek.

    Mariann számításába viszont kis hiba csúszott. A Trnkavai törvények nem tették lehetővé, hogy az utazási iroda kihelyezett munkatársai hivatalosan megkötött házasságokat felbontsanak, de addigra már a legtöbb pár között annyira elmérgesedett a viszony, hogy ragaszkodtak az azonnali váláshoz. Így kénytelenek voltak a helyi bírósághoz fordulni. Mivel válása kapcsán a legtöbb pár a másik házasságtörését hozta fel válóokként, a Trnkavai bíróság meghallgatta a válóokokat is, vagyis tanúként meghallgatta az utazási iroda által szerződtetett fiatal nőket és férfiakat. Aztán további tanúkat is beidézett, hogy a beidézett tanúk bizonyítsák, hogy a korábban beidézett tanúk igazat mondtak. Az idő meg csak múlt, a költségek meg csak növekedtek. A perek végére mind az utazáson résztvevőknek, mind az utazási irodának egy fillére sem maradt. Mariann tönkrement, csődöt jelentett. Az utasokat egy másik utazási cég, vagy a biztosító utaztatta haza. Aztán itthon folytatódott a házaspárok közötti csetepaté. Különféle vagyoni és egyéb perekkel, de ez Mariannt már nem érdekelte. Utolsó millióival leköltözött Balatonra, ahol jól menő táv-gyógyintézetet alapított. Az intézet székből, asztalból és asztali telefonkészülékből áll, mely a kisszobában van elhelyezve. Itt fogadja az emeltdíjas hívásokat. Telefonon keresztül gyógyítja az AIDS betegségben szenvedőket, a HIV vírussal fertőzötteket, a rákbetegeket, és minden olyan szerencsétlent, akiről már rég lemondott az orvostudomány. Állítólag nagyon jól megy neki az üzlet, főleg úgy, hogy társa, élete értelme, egy gyorsan fejlődő, több holdas temetőt üzemeltet a város szélén.

 

Legutóbb szerkesztette - S. Szabó István
Szerző S. Szabó István 185 Írás
Irodalmi oldalam címe:www.pipafust.gportal.hu honlapom címe: www.sneider.5mp.eu vívóegyletem honlapja: www.kdvse.gportal.hu ha feltétlenül dumálni akarsz velem: 06/20 319-1045